Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

JEGYZETEK 1 Országos Magyar Gazdasági Egyesület: Albrecht főherceg bellyei uradalmának leírása. Bécs, 1883. 236. lap. 2 Ruzsás Lajos: A jobbágyok mezei (szántóföld, rét, legelő) gazdálkodásának fejlődéstörténete Baranyában a feudalizmus végén 1790-1848. Bp. 1958. Klny. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 21. Series Historica 9. 173. I. 3 A nagy, összefüggő ártéri területeken élő jobbágyok a török háborúk elmúltával a 18. század elején megkezdték a vízrendszer újjáépítését a középkori vízhasználati szokás szerint (árelvezetés fokok útján, halastavak, erek, csatornák). Lásd: Andrásfalvy Bertalan: Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. Szerk,: K, Balog János. Kiadja: a Tolna Megyei Tanács Levéltára. Szekszárd, 1975. 4 Ma Kopacevo, Jugoszlávia. 5 Baranyai Júlia: Vízbe vesző nyomokon. Fejezetek a Dráva-szög történetéből. Szabadka, 1976. Fórum. 316. I. 6 Baranya megyei Levéltár (továbbiakban: BmL.). Úrbéri iratok. Bellyei uradalom. Kopács község Urbáriuma, 1767. 7 BmL. Úrbéri iratok. Urbárium, Kopács, 1767 (számított adat: háztartásonként 5 főt számolva) ; Conscriptio Regnicolaris, 1828, Kopács (szám, adat: háztartás (5 fő); Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára... Pest, 1851. II. köt. 247. lap. Kopács. 8 Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. köt. Dunántúl. Szerk.: Felhő Ibolya. Bp. 1970. Akadémiai Kiadó. 76-85. I. 9 BmL. Úrbéri iratok. Bellyei uradalom. 10 Uo. Urbárium, Kopács, 1767. 11 Andrásfalvy, i. m. 280-281. I. 12 BmL. Kolera Választmány iratai: 59/1831. 13 Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp. 1948. Teleki Pál Tudományos Intézet. A Történettudományi Intézet Kiadványai. II. 376—379. I. 14 BmL. Acta Sedium Dominalium. Bellyei uradalom. No. 1. 15 BmL. Nemesi közgyűlési iratok (továbbiakban: Kgy. - később az 1848-as Vármegyei Állandó Bizottmány közgyűléseinek iratai is): 686/1836 (1832/1835). 1(3 BmL. Kgy. 1696/1840 (3645/1837, 1515/1839). 17 BmL. Kgy. 686/1836; 1025/1848 (3421/1843, 2231/1840). 18 BmL. Kgy. 1535/1839. 19 ,,A falu erdőin az úrbériségnek bizonyos eszmei igénye nyugodott, ez azonban most már lassanként elenyészett. A „domaniális" erdő már majorsági jellegű földnek tekinthető, amelyen a jobbágy nem a jobbágytelek eszmei tartozékaként, hanem földesúri „beneficiumként - javadalomként" élvezte a faizás jogát s e javadalom ellenében külön szolgáltatás terhelte: a földesúr számára fa vágása és beszállítása." = Szabó, i. m. 364-365. I. 20 Andrásfalvy: i. m. 241., 246. I. 21 BmL. Kgy. 1025/1848 (3421/1843, 2232/1842). 22 Szálait 1838. és 1839. évi bírói működése alapján a község kétszer is esküdtnek választotta (1840, 1841). 1842-ben azonban ellenfelei kibuktatták az esküdtségből. = BmL. Kgy. 1025 1848. A vármegyei vezetésben is helycserék történtek 1842-ben. A megyei alispán Sauska Keresztély helyett a konzervatív Majláth György lett, a baranyavári (dárdai) járási főszolgabíró, Madarász József helyére pedig Sey József került. Madarászt megyei főjegyzővé választották. Lásd: Baranya múltja és jelenje. Szerk.: Várady Ferenc. II. kötet. Pécs, 1897. 669. I. 23 BmL. Kgy. 1025/1848. 24 Magyarország története 1790-1848. 5/1. köt. 525-526. I.; T. Mérey Klára: Két somogyi község antifeudális küzdelme a XIX. század első felében. Klny. MTA Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 31. Ser. Hist. 14, 28, 31, 33, 39, 44. lap. 23 BmL. Kgy. 1025/1848. 26 — Ilyen előnevű Szabó családot Nagy Iván (Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1857—1868) nem említi, bár megjegyzi, hogy az általa felsoroltakon kívül még számtalan nemes Szabó család létezett. - BmL. Kgy. 1025/1848. sz. iratai között találhatók nemes Szabó Péter iskolai végzettségét bizonyító iratok. Ezek szerint apja, szintén Péter, harkányi református lelkész nagyvátyi (Baranya megye) születésű. Fiát, Pétert, is a nagyvátyi református helvét hitvallású gyülekezet születési anyakönyvébe jegyezték be 1814-ben. - A Szecsei előnév sehol sem szerepel.