Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

///. Az úrbéri per kibontakozása és tetőpontja, 1843. A kopácsiak ügyvédjének kiutasítását a tiszti szemléről a község vármegyére küldött jelentése írta le. Az írás panaszlevél, de már nem a korábbi instanciák alázatos, könyörgő, hanem a törvényességre apellálok, a jogaikban megsértettek szinte számonkérő, erélyes és önérzetes hangján íródott. Érdekessége, hogy nagyobb része az ügyvéddel esett törvénytelenséggel, mint egyúttal a község súlyos jogsérelmével foglalkozik, a jobbágyközösség politikai érettségének fejlődését bizonyítva. A tulajdonképpeni tárgyat, az úrbéri panaszok elintézésének ügyét néhány mondattal érintették csak: ,,a panaszok 3 órai élénk vita után is megmaradtak előbbi állapotukban", egyedül a kenderföldekért „felesleg" fizetett pénzek után kaptak a jobbágyok némi kárpótlást, de ez is „a feleslegelthez képest nagyon csekély". Elsőrendű kérésük továbbra is ügyvédjük rehabilitálása és elismertetése volt. A jobbágyok érdekeinek, politikai jogainak és önérzetének sérelmével zárult tiszti vizsgálat utáni napokban mindkét érdekelt község elöljárósága panaszokat adott be a vármegyének 1843 januárjában. E panaszok részben a korábbi, elégtételt nem kapott sérelmek, instanciák egybegyűjtését jelentették, részben pedig az eddigi működése alapján rendkívül meggyűlölt főszolgabíró, Sey József ellen irányultak. Előbbi panaszokat csak Kopács adta be, utóbbiakat Daróc és Kopács együtt. A két község elöljárói a Sey József elleni panaszukat közösen megbeszélhették, mert az érvelés pontjai, a szerkesztés mindkettőben azonos, a fogalmazásban kis eltérések vannak. Mindkét község megvádolta a főszolgabírót azzal, hogy őket jogtalanul kaszálni, gyűjteni, aratni hajtotta, az „ordinánc"-ra

27 rendelt embereikkel ingyen munkát végeztetett, melyekhez még az eszközöket is nekik kellett vinniük, a munkák elvégzéséről nem adott nyugtatványt. Jogtalan haszonszerzéssel is vádolták a főszolgabírót: mindkét községből egy négyigás szekér szénát elvitetni parancsolt. Legkeservesebb fájdalmuk az volt, hogy a főszolgabíró „mindennemű panaszainkban az uradalmunk mellett nem pedig mi mellettünk" foglal állást, pedig a jobbágyok szerint a „főszolgabírónak, mint a törvény képviselőjének őket kellene pártfogolnia. Itt Daróc külön megemlítette összehasonlításul a régi főszolgabírót: „mint volt (mármint pártfogójuk) örökre elfelejthetetlen Tekintetes Madarász akkori Főbíró Urunk". Kopács fentieken kívül még Sey József ellen panaszolta a január 14-i tiszti szemlén ügyvédjüket ért sérelmet és azt, hogy Szálai Józsefet „24 botokkal biztatta", ügyvédjük szabad működését ismételten kérték. Kopács 1843. január 17-én egy jól megszerkesztett, határozottan és világosan fogalmazott panasziratot adott fel a megyéhez.

28 A szerző, illetve fogalmazó - feltehetően Szaiai József, vagy a községi jegyző, Höschl József, illetve az elöljárók közösen, tulajdonképpen a korábbi, 1835—36-tól, vagy még a 18. sz. végétől beadott, de a mostani írás idején is érvényes úrbéri panaszokat gyűjtötték egybe, az érvelésben azonban sok új részletet, lényeges megközelítést, adatot is hozzátéve. A panaszok között első helyre tették a kopácsiak „Peres föld" legelőjük hovatartozásának ügyét. Szerintük e föld nevét nem azért kapta, mert a két község vetélkedett fölötte, hanem az itt egykor kaszálót birtokló kopácsiaknak egymás közt támadt vitái után nevezték el így. E területük különösen jó hasznot hozott számukra, mivel disznóólakat létesítettek rajta. A sertéstenyésztés volt a fő gazdasági érdek, amiért a legelő birtokjogán a bellyeiekkel hadakoztak. A kopácsiak azt állították, hogy Sey főszolgabíró és esküdttársa 1842-ben azért tette a földet közössé Bellyével, mert