Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

KOPÁCS KÖZSÉG ÚRBÉRI PANASZAI A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN ROZS ANDRÁS Bevezetés A magyarországi feudalizmus válságának tüneti jelenségei voltak a 18. század végén, a 19. század első felében az egész országban elharapódzó jobbágypanaszok az úrbériség, a földhasználat, a szolgáltatások tárgyaiban. A jobbágyparasztság polgárosodási szándéka egyes községekben különösen heves osztályharcot váltott ki. A különböző úrbéri kérdésekben az úriszékre, illetve egyenesen a vármegyére feladott instanciás levelek, panaszbeadványok egymást érték a különösen kedvezőtlen helyzetben lévő, vagy az öntudatosabb önkormányzati vezetéssel rendelkező községekben. A vizek, lápok, mocsarak borította dél-baranyai Drávaszög területének nagy részét a bellyei uradalom birtokolta. Baranya vármegye legnagyobb területű birtoktestének gazdálkodásában, igazgatásában, az uradalmi vezetés jobbágypolitikájában tűntek fel legjellegzetesebben azok a vonások, amelyek a kor gazdasági-társadalmi kihívásait - nagymértékű földesúri gazdálkodás, árukereskedelem, így fokozott allodizálási törekvések - a terület sajátos földrajzi gazdasági és társadalmi viszonyaival - a jobbágyparasztok ártéri gazdálkodása - ütköztették. A bellyei földesúr, Habsburg Károly főherceg az 1820-as években nagymértékű modernizálásokat vezetett be birtokain. Mérnökeivel, gazdatisztjeivel szabályoztatta a terület vízrendszerét; megváltoztatták a Duna folyását, lecsapolták a mocsarakat, lápokat.

1 A Drávaszög gazdaságföldrajzi jellemzői — kevés szántóföld és rét, többnyire hasznavehetetlen, mert vízzel borított legelők — fokozottabb mértékben az intenzív módszerek bevezetésére ösztönözték az uradalmat. A majorsági birtokokon megszüntették az ugart, a nyomásos rendszert váltógazdasággal cserélték fel, öntözni kezdték a réteket, nagy súlyt fektettek az istállózásra, a takarmánynövények termesztésére.

2 E változások a 19. század első felében jelentősen átalakították a vidék földrajzi, gazdasági arculatát, egyúttal kihatással voltak a környék falvainak gazdálkodására, mindennapi életére is. Ez a hatás azonban a jobbágygazdaságokra nézve egyáltalán nem volt pozitív. A Habsburg főherceg saját majorsági birtokait modernizálta, úgy, hogy nem vette figyelembe a jobbágyok érdekeit, sőt kifejezetten kárukra hajtotta végre újító rendelkezéseit. A Duna-szabályozás és az árterület-lecsapolás eredménye ellentmondásos volt. A jobbágyok elestek így az ártéri gazdálkodás előnyeitől,

3 a modern szántóföldi és takarmánytermesztő, vetésforgót alkalmazó gazdaság hasznától pedig elütötte őket az uradalom, mivel a legjobb szántókat és kaszáló réteket elvette tőlük. Ez az ellentmondás volt fő oka a drávaszögi községek által a bellyei uradalom ellen feladott panaszoknak a 18. század végétől egészen a jobbágyfelszabadításig. A drávaszögiek különleges föld-