Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Ódor Imre: Baranya nemesi társadalma a francia háborúk korában

1932. nov. 1-20. p.; érinti még Degré Alajos: A magyar nemesi (kurialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt a Dunántúlon. In: Tanulmányok a falusi közösségekről. Pécs, 1977. 55-71. p.; Ruzsás: i. m. 22-24. p. 22 ßö//nf Ferenc: Siklós monográfiája. Siklós, 1928. 40 és köv. p.; Ruzsás: i. m. 68-70. p.; tágabb közegben: Vörös Károly: Az 1765-66-i dunántúli parasztmozgalom és az úrbérrendezés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon. 1711—1790. (Szerk.: Spira György) Bp. 1952. 23 Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. (Szerk.: Felhő Ibolya) Bp. 1970. 68. p. 24 A birtoknagyságok kimutatásánál e feldolgozást vettük alapul. Eltérő eredményre jut Pálfy (i. m. 978. p.); a két értelmezés közötti eltérés jórészt a tipizálás különbözőségéből fakad; a birtokosok név szerinti kimutatása (Felhő: i. m. 96. p., ill. Pálfy: i. m. 985. p.) a létszámbeli eltérésre is magyarázatot adhat, utóbbi például a hidasi közbirtokosságot családonként (Kardos, Kajdacsy, Nunkovics és Passán) vetíti ki. 25 Wellmann: i. m. 65. p. 26 Németh B.; i. m. 600. p. 27 Pálfy: i. m. 975. p. 28 Az első magyarországi népszámlálás adatait és értékelését Thirring Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában. Bp. 1938; Az első magyarországi népszámlálás (1784— 87). (Szerk.: Danyi Dezső-Dávid Zoltán) Bp. 1960. Magyarország történeti demográfiája (Szerk.: Kovacsics József) Bp. 1960. 143. és köv. p.; Tagányi Károly: Az 1787. évi első népszámlálás eredményei. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1986. (IX. évf.) 281—282. p.; Pótlás az első magyarországi népszámláláshoz. Történetsztatisztikai tanulmányok. 2. Bp. 1975. 29 Az 1785-ös felmérés 701 főt mutatott ki, 584-et a megyében és - külön - 117-et Pécsen (Id.: Thirring: i. m. 106. és 99. p.); A későbbi feldolgozások többségükben ezt használják. Az 1787-es kimutatások szerint e létszámok így alakulnak: 615-147, illetve 613-149, tehát mindkét változatban összesen 762. (Előbbi Tagányi: i. m. 282. p., utóbbi a „Pótlás" adatait tükrözi. (A rendelkezésünkre álló 1784. évi „General Conscription" alapján így alakul a megye férfi nemeseinek száma (a hiányzó Baranyavári járás kivételével): Járás Létszám Pécsi 16 Szentlőrinci 342 Siklósi 75 Hegyháti 83 Mohácsi 49 összesen: 565 fő Bm. L. Conscriptio Josephina. ö. 35. — A létszámmeghatározás nehézségeire még később kitérünk. Itt pusztán annyit jegyzünk meg, hogy a megye nemeseinek aránya (0,7%) jóval az országos átlag, de még a régióénak is alatta marad; Somogyban és Tolnában a lakosság 2,5, ill. 2,2%-át alkotta ebben az időszakban a nemesség. Vö.: Thirring: i. m. 135. p. 30 Magyarország története. Bp., 1980. 5/1. 425. p. 3Í Németh B.: i. m. 626. p. 32 Uo. 627. p. 33 Az egyes rétegek aránya kitűnik az összeíráson alapuló táblázatunkból, amely segítségével a területi megoszlás is áttekinthető. Ld. I. sz. függelék (a továbbiakban: függ.). 34 A megyei jegyzőkönyvekből nyert létszámokat közli Bayer Márton: Felelet a TGy. (Tudományos Gyűjtemény) 1822. Xll-ben. Egy tekéntet Baranyára tzímű értekezésnek 1823. IVben elő forduló megtzáfolására. Bm. L. Kézirattár. 371973; a reguláris hadseregben küzdő magyarok számára: Berkó István: A magyarság a régi hadseregben. Magyar Katonai Közlöny, 1926. mell. 45. p. 35 A nemesi felkelés (generalis exercitus, insurrectio) első említése az Aranybullában (1222: V. tc.) és annak 1231. évi megújításában történik. A magyar nemesség erre hivatkozva több mint hat évszázadon keresztül megőrizte adómentességét. 36 A felkelések létszámaira mindmáig alapvető Gyalókay Jenő: A magyar nemesi felkelés reformtervei 1797-1809. Századok, 1925. 147. p.; a megye felkelőinek létszámát az Állandó Bizottságok (Bm. L. IV. 5. 1741-1809.) és az országos kimutatások, feldolgozások összevetése alapján adjuk meg.