Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Ódor Imre: Baranya nemesi társadalma a francia háborúk korában

//. A megyei nemesség és a birtokviszonyok átalakulása (1687-1787) Baranyában a másfél százados török uralom a nagyharsányi csatával ért véget (1687. augusztus 12/

1

), a felszabadított területek az udvari kamara kezelésébe kerültek.

5 Rövidesen itt is megkezdte működését az Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Comissio), maradéktalanul érvényesítve Bécs gazdasági és politikai célkitűzéseit. A Bizottság rendkívül szigorúan járt el: az adományra és a birtokba való beiktatásra vonatkozó okmányokon kívül semmit nem fogadott el, a fegyverváltságot (ius armorum

6

) aránytalanul magas összegben állapította meg. Célja nyilvánvalóan a mennél több birtok újraadományozásának biztosítása, e „rejtett pénzforrás" kiaknázása volt, az adósságokkal küszködő uralkodó számára. A régi birtokosok utódai közül a kívánt okmányokat csak kevesen tudták felmutatni s még kevesebben voltak a váltságpénzt kifizetők. A jogi akadály elhárultával Bécs tekintélyes adományokkal erősíthette a főnemességet, amely már több ízben — éppen a török háborúk kapcsán is — bebizonyította feltétlen hűségét és az Udvar iránti áldozatkészségét. E politika a Dunántúlon legsikeresebben - Fejéren és Tolnán kívül — Baranya megyében valósult meg.

7 A középkori Baranya birtokosainak száma teljes biztonsággal nem állapítható meg.

8 Az Újszerzeményi Bizottság ténykedését megelőző birtokosokat ugyan ismerjük,

9 de ezeket az említett eljárás szinte nyomtalanul elsöpörte. Az új adományok a megye arculatát alapvetően megváltoztatták; a jelentékeny kis- és középbirtokosságból szinte hírmondó sem maradt, a nagybirtok nyomasztó fölénybe került és arányát egészen a feudalizmus korának végéig megőrizte. A kilenc világi uradalom (bellyei, siklósi, üszögi, bólyi, sellyei, dárdai, szentlőrinci, dombóvári, mindszenti), a pécsi klérus (püspök, káptalan, szeminárium, székesegyház), a szerzetesrendek (klarisszák, pálosok, jezsuiták) és a Pécsváradi Apátság birtokai mellett mindössze öt nemesnek sikerült 1-2 falura szert tennie.

10 Az 1724-ben feljegyzett 288 helységből 174-et a világi nagybirtokosok (Savoyai, Caprara, Bucheim, Traun, Veterani, Breuner, Rindsmaul, Batthyány és Esterházy) tartottak a kezükben, az egyháziak pedig 99-et; együttesen a falvak 94%-át vallhatták magukénak. A középés kisnemesség 1848-ra némileg megerősödött, ekkorra a falvak 15%-ára, 52 községre terjesztették ki fennhatóságukat. Ebből a középbirtokosok kezén 43, a kisbirtokosokén 8 volt, és egyet - Szabadszentkirály - a kúrialisták birtokoltak.

11 A középbirtokosok is adományok segítségével vertek gyökeret Baranyában. Az első nemesi adománybirtokot Passardi János kapta, I. József kiváltságlevelével (kelt: 1709. április 15.) vehette birtokba Pellérdet és Arányost.

12 Az adományok alapjául itt a katonai érdem kevésbé, sokkal inkább az íróasztalnál, a központi kormányszerveknél folytatott tevékenység szolgált. Sauska János Ferenc a Magyar Kamaránál és a Helytartótanácsnál teljesített szolgálataiért kapta meg Somberekét és környékét (1732).

13 Horváth Dánielt alispánsága és 400 ezer forint juttatta Megyefa és a környékén fekvő puszták birtokába.

14 Az egyetlen katonából lett birtokost sem harci erényei érdemesítették; Jeszenszky János Horváth Klára (Horváth Dá niel „fiúsított" leánya) kezével nyerte el Ibafát és környékét.

15 A birtokszerzés másik módja a vétel volt, melyben főként az idővel tekintélyes vagyonhoz jutó uradalmi tisztségviselők jeleskedtek. Bana János, a bellyei uradalom prefektusa például 1717-ben vásárolta meg Nagykozárt a Kamarától, Petrovszky József pedig Rindsmaul gróftól vette meg Felsőmindszentet (1723.)

16 Ebben