Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás fejlődése a Délkelet-Dunántúlon 1949-1972.

A tanév végén keletkezett szakfelügyelői jelentések beszámolnak a nemzetiségi iskolák adatairól, a tanítás menetéről és a szervezési kérdésekről. A megyében 16 délszláv nyelvoktató iskola működött, melyekben 41 tanulócsoportban 661 tanulót oktattak. A tanulócsoportok bontása és ímegoszlása: I.: 1 ; II. 1 ; III.: 1 ; IV.: 1 ; V. : 1 ; VI.: 1; l-ll.: 2; lll-IV.: 2; V-VI.: 3; VII—VIII. : 4; I —IV. : 13; V-VIII.: 11. A tanulócső partok bontása meglehetősen korszerűtlenül történt, csak egy olyan iskola volt, ahol minden egyes évfolyam egyúttal külön tanulócsoportot is képezett. Az általános gyakorlat az volt, amikor az alsó és felső tagozat képezett egy-egy tanulócsoportot. Anyanyelvű oktatást 2 iskolában végeztek: Németiben csak alsó tagozati oktatás folyt 8 tanulóval, Pécsett az alsó tagozatban 34, a felső tagozatban 44, öszszesen 78 tanulót tanítottak. A tanítás menetét a legtöbb iskolában rendszeresnek miinősítették, kivételt képezett a Mohács külvárosi Általános Iskola, ahol a tanulók száma annyira lecsökkent, hogy 1—2 hónappal a tanév megkezdése után már csalk 3—4 tanuló vett részt rendszeresen a nyelvoktatáson. Hasonló helyzet alakult ki Nagykozáron -is, ahol a tavaszi munka idejére a felső tagozaton csak 3 tanuló maradt. Az iskoláikban alsó és felső tagozaton folyt oktatás, kivéve Kásád iskoláját, ahonnan a felső tagozat Beremendre járt. A kásád! szülőknek azt javasolták, hogy Beremenden biztosítják a nyelvoktatást, vagy Kásádon a délutáni órákban, de a szülők ez ügyben nem nyilatkoztak. Szünetelt a nyelvoktatás Drávakeresztúron, ahol a szülőket a délszláv szövetség is felkereste. A nyelvoktatás újraindulása lehetségesnek látszott a következő tanévben. Némi érdeklődést Kátolyban is tapasztaltak. A nevelőé!I'átottság a következő volt: 18 délszláv nemzetiségi tanító, 8 szaktanár és 4 magyar képesítésű nevelő. A tankönyvellátást jónak tartatták. 'Mennyiségi hiány csak Pécsudvardon jelentkezett, ahol a tanulók párosával használták a tankönyveket. A nemzetiségi óratervvel, tantervvel való ellátottságuk az iskoláknak jó, épületeik jók, a szemléltető eszközök is gyarapodtak. A pécsi diákotthon működésének tárgyi és személyi feltételeii biztosítottak, de helyszűke volt tapasztalható. Német nemzetiségi nyelvoktatás a megyében 55 iskolában folyt. Megoszlása: mohácsi járásban 23, pécsváradi járásban 14, sásdi járásbon 8, pécsi járásban 5, siklósi járásban 2, szigetvári járásban 1, Mohácson 1, Komlón 1. A tanulócsoportok bontásálban változás nem 'történt, valószínű tehát, hogy az iskolák számában sem. Az 55 iskolában a 72 képesített nevelő közül 2 középiskolai német szakos tanár (Véménd, Nagykozár), 1 polgári iskolai tanár (Hidas), 2 általános iskolai német szakos tanár (Mecseiknádasd, Faizekasboda) működött, a többiek magyar, illetőleg német képesítéssel is rendelkező tanítók voltak. A tárgyi feltételek az elmúlt tanévhez viszonyítottan javultak. A tankönyvei látás csak egy-két helyen akadozott.

31 Somogyban sem születtek újabb fejlesztési elképzelések, az oktató munka az előző tanévben kialakult keretek között folyt tovább. A minisztérium az 1957 58-as tanév előkészítéseként Tolna megyében kezdeményezett szervező munkát. Még az előző tanév befejezése előtt tájékoztatta a megyét a német nemzetiségi oktatás szervezeti bővüléséről, a korábban már közölt közép- és főiskolákról, valamint az általános iskolai tanulólétszám bővülésének országos eredményéről. Adatai szerint 1956. szeptember 15-ig az előző tanévi 6503 tanulóhoz további 698 fő kapcsolódott be a német nemzetiségi oktatás valamelyik formájába. Jelentést kért a fejlesztési elképzelésekről. A megfelelő tájéko-