Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

alkalmas volt arra, hogy ,,középpártként" a társadalmi ellenzékiség egyik levezető csatornája legyen csakúgy, mint a 67-es alapon álló Nemzeti Párt. Bánffy ezért 1895 márciusában a külügyminiszter révén - akivel Beksics tanulmányát a Néppártról megismertette -, a Szentszéknél is lépéseket tett, hogy az a Néppártot ne támogassa, mert az eddig kiegyezéshű katolikus klérus szervezkedése kiszámíthatatlan veszélyekkel jár a monarchiára. A kormányfő a keresztényszocialista elveket főként azért minősítette a társadalmi rendet felforgatóknak, mert szociális és politikai töltetük révén a Néppárt társadalmi bázisa megnövekedhetett. Bánffy és Beksics aggódott, hogy az agrárszocializmus és a Néppárt így egymásban szövetségest talál, hogy a néppárti demagógia alkalmas a szegény parasztságban és a kisbirtokosságban felgyülemlett feszültségek nyílt kirobbantására, s hogy a párt közismert és ugyanakkor az egyház keresztényi szeretetelveivel ellentétes antiszemitizmusa csak fokozza a meglevő osztályellentéteket. A néppárti fanatizálás miatt veszélyeztetve látták a hazai értelmiség és a parasztság viszonyát, ti. hogy a Néppárt a parasztság és annak „hagyományos középosztálybeli vezérei" közé ékelődik. Bánffy és Beksics a Néppárt programját államjogilag egyértelműen károsnak tartották. Feltételezték, hogy a konzervatív katolikus 'klérus eljut az államjogi radikalizmusig azáltal, hogy megkísérli a dunántúli és alföldi függetlenségi érzelmű parasztságot megnyerni, ami a Néppártnak a szélsőbal felé való elhajlásával következhetett csak be. És ez nem kis veszély volt. A délkelet-dunántúli Pécsi Figyelő, mely függetlenségi napilap volt, ezt a közeledést érzékelte is. A baranyai Néppárt ugyanis arra számított, hogy a kormány megbuktatására szövetkezhet a függetlenségiekkel, még ha azok féltik is tőle függetlenségi szavazóikat. A baranyai katolicizmus miközben a szövetség lehetőségeit kutatta, egyúttal ítéletet is mondott a Függetlenségi és 48-as Párt programjáról, hogy ti. nem lehet a választásokon egyszerre a kormányt támogatni titkos választási paktumokkal, hogy legalább 100 kerületben győzzenek, s ugyanakkor az önálló Magyarország zászlaját lobogtatni. Ez elsősorban a függetlenségiek Kossuth-frakciójának szóló intés volt. A baranyai néppártiak nevében Halvax József, mágocsi plébános viszont az ugronistáknak teljes bizalmat szavazott, és fel is szólította pártját, hogy azokban a kerületekben, ahol az Ugron-tábor sikeresen tevékenykedik, a néppártiak se vonják meg tőlük a bizalmat. Az együttműködési aj ám latot ,a Pécsi Figyelő végül is visszautasította. Rámutatott arra, hogy a függetlenségiek a 'néppártiakkal nem alkothatnak közös kormányellenes frontot, mert a 67-es alapon álló Néppártnak nem célja az ország politikai és gazdasági függetlenségének kivívása. A hitbizományos néppárti Zichyekről és Eszterházyakról a lap így írt: „Aki csak egy kissé is tud a történelem tanulságaiból olvasni, az tisztában lehet vele, hogy mit várhat hazánk ezektől az aulikus főuraktól". A függetlenségi Kossuth-frakció nem értett egyet a Néppárt gazdasági és nemzetiségi programjával sem. A vitában a baranyai függetlenségiek, miközben önmagukat védelmezték, ugyanakkor saját nemzetiségi politikájuknak korlátait is leleplezték: „Bizonyára Halvax sem ajánlotta volna annak idején, amikor még a nemzetiségi túlzók egy csoportja ült a magyar képviselőházban, hogy szövetkezzünk velük, pedig hát azok ugyancsak keményen támadták a kormányt..." Azaz a századvégi újkonzervatív függetlenségi ideológiától távol állt a kormány megbuktatása egy haladóbb nemzetiségi politika megvalósítására.

22 Bár a Néppárt nemzetiségi programja nem tűnt veszélyesnek, mert annak egyes részeit, mint az egyenlő választói cenzust vagy a nemzetiségi képviselők