Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás fejlődése a Délkelet-Dunántúlon 1949-1972.
bain és Tolná bam jöttek létre. Számuk enyhe hullámzást mutat. Az első csúcspontjukat az 1959 60-as, a másodikat az 1971/72-es tanévre érték el. Somogyban néhány iskolában végrehajtott kezdeményezés után a mémet nemzetiségi nyelvoktatás végülis csak egyetlen helyen honosodott meg. A régióban végzett délszláv és német nemzetiségi oktatás meghatározó az azonos nemzetiségekhez tartozók országos méretű oktatásában. Az országos Iskolahálózatban a délszlávok a rendelkezésre álló adataink szerint 39,6-51,3 százalékos határok között mozgó, évenként egymástól eltérő 'részarányban, a német nemzetiségi nyelvoktatás 51,6—54,8 százalékos részaránybain vesznek részt. A délszlávok „tannyelvű" iskolahálózattá az ország valamennyi nemzetiségi területén visszafejlődött. Működésük idején az országos hálózatban ugyancsak jelentős helyet foglaltaik el. A német tannyelvű oktatás nem tudott meghonosodni, de az ország területén is csak néhány német tannyelvű iskola működik. A pécsi délszlávok „tannyelvű" oktatását ellátó általános iskoláiról viszont elmondhatjuk, hogy csaknem annyi tanulót foglalkoztat, mint a korábban Baranyában működő iskolák együttvéve. A régión belüli súlypont, az itt tárgyalt mindkét nemzetiséget illetően Baranyára esik, az itt folyó munka a -meghatározó. Statisztikai adataink, különösen a korai éveikre vonatkozóan, meglehetősein hiányosak. A statisztikai kiadványok (az oktatásiak is), a nemzetiségi oktatásra vonatkozó adatokat azonos mélységben és bontásban az 1963,'64 j től kezdődően közölnek. A hiányzó adatóikat a megyei tanácsok iratanyagából a minisztérium képviselőinek előadásaiból, a nemzetiségi szövetségek beszámolóiból igyekeztünk többnkevesebb sikerrel pótolni. Ezek az adatok szórvány jellegűek, de folyamatosságuk hiánya ellenére feljogosítanak a fenti im eg ál lap írásokra. Ha elfogadjuk azt, hogy a délszláv iskolahálózat az országosnak mintegy 40 százalékát, a német mintegy 50 százalékát képviseli, úgy eZt az arányt az ismert országos adatokból visszavetítve feltételezhetjük, hogy a délszláv nyelvoktatás és a „tannyelvű" oktatás az -általiunk adatokkal nem bizonyított tanévekben is érvényesültek és bizonyos tűrési határok között számuk is megállapítható, 8-10 között valószínűsíthető. A német nemzetiségi nyelvoktatás kezdetét e módszer alkalmazásával tehetjük az 1951 52-es tanévre. Iskoláik számát 10-15 közé tehetjük. A nemzetiségi tannyelvű iskolák számszerű visszafejlődése a modem pedagógiai igény és a társadalomba történő beilleszkedés szempontjából minőségi javulással ellensúlyozódik. Létrejöttükkor a nemzetiségi csoportok szervezkedési jogukkal a társadalom egészétől elkülönültem éltek. A szocialista nemzeti egység kialakulása, a társadalmi integráció ezt az iskolai formát feleslegessé tette, átadta helyét a nyelvoktató iskoláknak. A kétnyelvű tanítást, a kettős nyelvű és kultúrájú emberek képzését ugyanakkor csaik szűk körben lehetett megoldani. A szervező munka során a demokratikus elemek uralkodtak. A szülői értekezleten hozott határozatokat az iskolaigazgatók, a területi és központi oktatásigazgatási szervek mindenkor figyelembe vették. A szülők spontán kezdeményezésére azonban ritkán került sor. Jellemzőbb gyakorlat az volt, amikor a szervezők kezdeményezését követte a szülők véleményének a meghallgatása, majd a gyakorlati szervező munka. A minisztérium minden javaslatnak eleget tett, nemegyszer a tájékozódó jellegű megkeresésre is válaszként megadta a működési engedélyt. Érvényesült a minisztérium, illetőleg rajta keresztül a nemzetiségek szövetségeinek a kezdeményezése is. Kérésük teljesíthetőségét a területi szervek megvizsgálták és túlnyomó részt teljesítették. A nemzetiségi oktatás bevezetését mellőzték, ha az a szülők véleményével ellenkezett.
