Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás fejlődése a Délkelet-Dunántúlon 1949-1972.
a szervezési és az oktatás-nevelés tartalmi kérdése im elk megoldásában végzett munkát sikeresnek tartotta. A német nyelvoktató iskolák szánna kilenccel emelkedett. Gyódon a tanulók valamennyien jelentkeztek a mémet anyanyelvi oktatásra, ezért itt a nemzetiségi órarend szerint tanítottak. Megoldandó legnehezebb feladatnak ez évben is a német tannyelvű párhuzamos osztályok megszervezését tekintették. Részletes felmérést végeztéik, de eredményt nem sikerült elérni. Egyedül Gyódon kente 7 szülő a német tannyelvű oktatás bevezetését. A szülők ellenállása mellett a szervezők nem kaptak megfelelő segítséget a helyi párt és tanácsi szervektől sem. Az oktatás minőségének javulása akadályát a tantervben és a tankönyvekben található imaximaiizmusbain (találták. A nevelőik és a tanulóik körében ugyanakkor provincializmust is felfedeztek. A további feladatul a párt és a' tanácsi szervekkel történő felvilágosító munkát jelölték meg. Központi továbbképzés hiányaiban nemzetiségi ankétot kívántaik szervezni, melyen a szakfelügyelők tapasztalataikat értékelik és megjelölik a legfontosabb gyakorlati munkát. Az év végén (készített jelentésben számszerű adatot adnak a nemzetiségi oktatásban érdekelt iskolákról és tanulóikról. A megyében az anyanyelven tanító iskolák száma 5 (4 délszláv, 1 román). Tamtárgykémiti oktatásban 62 iskola vett részt (48 német, 14 délszláv) ezek tanulócsoportjali 101 német, 31 délszláv. A nyelvet tanulók száma 1849 német, 598 délszláv (ai pécsi délszláv tannyelvű iskolával és a német anyanyelvet tantárgyként oktató iskoláival együtt). A korábban kitűzött célt, a tannyelvű 'iskolaihálózat bővítését az év végéig sem tudták megvalósítani, a párt és tanácsi helyi szervek továbbra sem adtak megfelelő segítséget. A jövő tanévre megvalósíthatónak tartatták 9 újabb iskolában az anyanyelvi oktatás bevezetését és Felsőkeresztúron az I. osztályban az anyanyelvi oktatás megszervezését. Az oktatás minőségének javítását gátló körülménynek fogták fel a már érinteti maximaiizmus mellett a heti 3, alacsonynak tartott óraszámot. A tanerő ellátottságot most már kielégítőnek mondták. 2 ' Az Oktatási Minisztérium szervezési munkája és elképzelései az SZKP XX. kongresszusát követően kapott ismét nyilvánosságot. A Köznevelés hasábjain 1956. augusztus 15-én jutott szóhoz Kovács Péter, a nemzetiségi osztály vezetője. A kongresszus hatására kibontakozott gyökeres fordulat eredményének tekinti az M DP és az állam azon intézkedéseit, melyekkel egyenjogúságot, a magyar dolgozókéval azonos szabadságjogokait biztosítanák a hazánkbein élő nemzetiségi kisebbségek számára. Áttekintést adott a felszabadulás után eltelt évek munkájáról és az elért eredményekről. Számszerű adatokat közöl az 1955/56-os tanévről. Adatai szerint az országban ekkor 43 nemzetiségi óvodáiban, 300 általános iskolában, 3 általános gimnáziumban, 3 tanítóképzőben, a szegedi Pedagógiai Főiskola 3 nemzetiségi tanszékén, valamint a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem német, román, szláv intézetében folyt nemzetiségi oktatás, illetve nemzetiségi nyelvű pedagógusképzés. Általános iskolai diákotthon 7 működött, köztük a pécsi délszláv. Ezekben az intézményekben több mint 22 000 tanuló tanulta anyanyelvét. A délszláv, szlovák és román iskolahálózat fejlődését aiz 1937,'38-as tanév adataival összehasonlítva jelentősnek tartja, hogy az iskolák száma 134-ről 212-re emelkedett. Ekkor a szlovákoknak majdnem annyi iskolájuk volt, mint a fent említett 3 nemzetiségnek együttvéve. Az iskolahálózat az ismertetett tanévben is bővülő volt. Nem tartotta viszont kielégítőnek a német iskolahálózatot.
