Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Magyar-szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon (1941-1945)

gyalásök alkalmával ezek a kérdéseik felvetődnek." Ennek megfelelően - s ia pozsonyi magyar követ idézett szavaival ellentétben - „a magyar kormány semmiféle retorziós kisebbségi politikát inem fog folytatni, eltér a reciprocitás elvétől, és a maga belső intézkedéseinél nem hagyja imagát befolyásoltatni attól, hogy Romániában és Szlovákiában milyen a m agyai" kisebbség helyzete"/'' Mint hamarosan kiderült, a magyar kormányzat nem gondolt nemzetiségpolitikájamak lényeges módosítására; csupán látszateredményeket tartott szükségeseknek, amelyeket a békekonferencián majd propagondisztikusain felhasználhat.

46 De még az ilyen célzattal hozott intézkedéseknek is az lett a sorsuk, hogy a végrehajtásra hivatott szervek egyszerűen elszabotálták. Különösen Kassa és Abaúj-Torna vármegye magyar hatóságai dacolták minden mérsékletet célzó törekvéssel \

1

' ingerelte őket a Szlovák Nemzeti Egység Pártja aktivitásának növekedése, a szeptember 17-i kassai szlovák könyvnap sikere, amelyet a környékbeli falvakból népviseletbe öltözötten a városba betódult 400 szlovák valóságos tüntetéssé változtatott/'

8 A Kassa vidéki állapotok különösen magukra hívták a szlovák kormány figyelmét, amely a Böhm-féle memorandumban összefoglalt sérelmek jegyzékét belügyminiszteri köriratban közölte a szlovákiai járási főnökökkei, hogy hasonló módon járjanak el az ottani magyar kisebbséggel szemben.

49 Am'ko'r a Nasa Zastava „megfeledkezett" a politikai polémiáktól való tartózkodásra intő utasításról, a kölcsönösség jegyében a szlovák kormány egy magyar nyelvű lap kiadását tervezte, amely hasonló módon és hangnemben foglalkozna Magyarországgal és általában minden magyar vonatkozású üggyel.'

0 A viszonosság már beidegződött gyakorlattá vált; a kisebbségi vezetőik mind Magyarországon, mind Szlovákiában előszeretettel alkalmazott zaklatásának kiküszöbölése is a reciprocitás alapján létrejött megegyezéssel történt: 15-15 névjegyzékbe vett magyar, illetve szlovák vezető pártfunkcionáriust kölcsönösen mentesítettek a katonai szolgálatra behívás alól.

51 Bár a szlovák kormány nem hagyott kétséget az iránt, hogy szóimon tart mindent, ami a magyarországi szlovákságra nézve sérelmes, és kész megfelelő azonnali retorzióra, kedvezően fogadta Kállay méltányosságot ígérő és barátságos együttműködés iránti óhajt kifejező meg nyilatkozásait. Mach például a háború végén majd óhatatlanul jelentkező „anarchisztikus jelenségek" közös erővel való leküzdése szempontjából hangsúlyozta a szoros baráti kapcsolat fontosságát, de mint már korábban Tuka, úgy ő is azt kívánta, hogy Kállay „adandó alkalommal olyfajta kijelentést tenne, hogy a szentistváni eszme, illetve annak megvalósulására irányuló magyar törekvés nem érinti Szlovákia önállóságát".

52 Ilyen nyilatkozatra Kállay ezúttal sem volt hajlandó, sőt hamairosan a magyarországi szlováksággal szemben folytatott politikájában is változás következett be: amikor Böhm Esterházynak a Szlovenszkói Magyar Párt 1942. október 20-i vezetőségi ülésén a szlovákiai magyarság helyzetéről mondott beszédét szinte szó szerinti átvétellel a magyarországi szlovák kisebbség helyzetének jellemzésére használta fel, s az abban foglalt követelések is így teljesen azonos szlovák követelésekként jelentkeztek, s ezt az „Esterházy-parafrázist" a Slovenska Jednotában megjelentetendő vezércikként a magyar cenzúrahatóságnak benyújtotta, november 14-én behívatták a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályára, ahol röviden közölték vele : „Aki ily tartalmú cikket mutat be a cenzúráinak, az minden bizonnyal 'hasonló szellemben irányítja pártját is ... A magyar hatóságok az irányítót nem tekinthetik alkalmas pártvezérnek, és ezért vele minden kapcsolatot megszüntetnek".

53 Az így előállt helyzetben új roham indult a Szlovák Nemzeti Egység Pártja, és a Slovenska Jednota ellen. Kadlec Antal a miniszterelnökhöz 1942. december 12-én intézett beadványában betiltásukat követelte, és ind okolás uil a Slovenska Jednota