Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Sikfői Tamás: Az osztályharc és nemzetiségi kérdés néhány problémája Baranya megyében a szerb megszállás harmadik szakaszában (1919. augusztus 1-1921. augusztus 22.)

a pártvezetőség egy frakciózó tagjának ia pártbál való kizárása még nem alapozta meg a vezetőségnek ezt az optimista és a közeljövő fejleményei által alaposan megcáfolt értékelését.

6j A kongresszuson és a Kamintemihez küldött jelentésben sem kristályosodott ki az a felismerés, hogy a pécsi-bairamyaii szocialista párt a sajátos körülmények folytán 1918 után alaposan felduzzadt és bizonyos mértékig gyűjtőpárttá vált. 1921-<ben Pécsett és közvetlen ikö'rnyétkén iá pártszervezeteknek 12 305 férfi tagja volt, a jelzett területen a felnőtt férlfi lakosság 53 százaléka! A nők száma 1 6óő.

6G A pártvezetőség időnként foglalkozott ugyan a felhígulás veszélyével, de ez a helyzeten nem változtatott. Nem ismerték fel, bogy a párt nem lehet egyszerre a fehérterror legkülönbözőbb ellenfeleinek egyfajta gyűjtőpártja és ugyanakkor politikai élcsapat. Mindaddig, amíg a bomlási folyamat nyílt fralkoiózásban nem jelentkezett, nem ismerték fel kellő mértékben, hogy a szervezeti egység tartós alapja csak az eszmei egység lehet. Elfogadták ugyan a Kominternbe való 21 lenini feltételt, de az opportunizmus elleni nyílt eszmei harcra vonatkozó pontoknak a gyakorlatban nem tudtak érvényt szerezni. A párt szervezetileg a szociáldemokrata hagyományok szerint továbbra is egybefonódott a szakszervezetekkel. A párt lapja, a Munkás a reakció, az annexió elleni harcban komoly érdemeket szerzett. Sokat tett a munkások politikai tájékoztatása és tisztánlátása érdekében. Ám ezek az érdemei sem takarhatják el azt a tényt, hogy a szerb megszállás különböző szakaszaiban szép számmal jelentek meg a lapban nacionalista, antikommunista, szovjetellenes stb. hangulat keltésére alkalmas cikkek is. A napi politika konjunkturális ingadozásának és a párton belüli eszmei-politikai egység hiányának hatása a lap soraiból is tükröződött. összegezve: azt kell mondanunk, hogy a pácsi-baranyai szocialista pártszervezetek egysége nem a pécsi városháza átvétele után bomlott meg, akkor csak új, a nyílt frakciózás szakaszába csapott át. A párt eszmeileg korábban sem volt egységes, politikai egysége viszonylagos volt már 1918-ban is, szervezeti egységén pedig kétségtelenül 1920-ban keletkeztek repedések. 1920. november 21-én a pécsi tornacsarnokban ült össze a pécsi szocialisták pártgyűlése, amelynek egyik feladata volt a pártvezetőség újjáválasztása. A keresztényszocialista pártelnökből másfél évvel korábban „szocialistává" lett Polácsi János szerb annexiós érdekeket szolgáló álláspontjának érvényesítése érdekében otromba provokációra ragadtatta magát. A Hajdú Gyulával szemben felhozott rágalmai, a párt baloldali többségét szerbellenes összeesküvéssel vádoló állításai azonban összeomlottak. Polácsit ezért 1920. december 30-án a pártból kizárták. Polácsi kizárásával a szerb annexionisták a párton belül érzékeny vereséget szenvedtek. Ám ezzel egyidőben a szerb annexiós politika érvényesítésének új elemei is jelentkeztek. Dr. Hoffmann Ottó ügyvéd, a baranyai kisgazdapárti szervezkedés elismert vezetője, aki Linder Béla jó barátja vOlt, megkísérelte pártját az új városi vezetéssel való együttműködésre rábírni. Kísérlete azonban „a kisgazdapárt vezetőségének ellenállása folytán . . . fiaskót vallott".

07 Hoffmann ezután híveivel egy kisiparos és polgári párt szervezésébe kezdett a megye területén. Ebben segítségére volt Lovászy Márton is, a Károlyi-kormány volt imlinisztere, aki december 10-én Pécsre érkezett. A Linder által minden áron erőltetett autonómia-mozgalom támogatására a pécsi Uránia moziban - m'a Petőfi mozi - december 12-én népgyűlést tartottak, melynek szónokai Hoffmann és Lovászy voltak. Hoffmann úgy vélekedett, hogy a kisgazdapártot a törvényhozásig, sőt a kormányzásig felemelő falusi mozgalomnak sikere lett volna Magyarországon, ha nem a reakciós pártokkal szövetkezett volna, „hanem szabadelvű hivatásának