Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Sikfői Tamás: Az osztályharc és nemzetiségi kérdés néhány problémája Baranya megyében a szerb megszállás harmadik szakaszában (1919. augusztus 1-1921. augusztus 22.)

3. A szocialisták a pécsi városházán Mikor a Pécsi Szocialista Párt autonómiát (követelt a szerb 'hatóságoktól, és erre nézve az illetékesekkel tárgyalásba bocsátkozott, akkor nemcsak Pécs városának, hanem a megye egész megszállt részének autonómiájáról volt szó. A belgrádi kormány ez elől nem is zárkózott el, de végül csak Pécs közigazgatásainak újraválasztásához járult hozzá. A megyei közigazgatás kérdésében a szerbek magatartása hitegető, halasztgató módon volt ellentmondásos. A belgrádi kormány hivatalos lapja, a ,,Politika" a Pécsi Nemzeti Tain ács visszaállítása és a törvényhatósági választások lebonyolítása közötti időszakban egy „Baranya — Baja köztársaság" lehetőségének gondolatát vetette fel, melynek célja a magyar impérium bevonulásának megakadályozása lenne.

51 E bírt (követően Rajics kormánybiztos az újságíró kérdésére így válaszolt: „a cikket olvastam és sokat hallottam beszélni egy ilyen alakulatról, de hivatalosan a kormánynál erről nem tárgyaltom". Arra a kérdésre, hogy a megyében lesznek-e választások, ezt mondta: „ez nem bizonyos, de lehetséges, ez a kormánnyal folyó tárgyalásoktól függ". A pécsi változásokra utalva kijelentette: „szociális intézkedések lesznek, de szocializálás semmi esetre".'

2 Rajicsnak ez a nyilatkozata már a választások másnapján érzékéltette a lehetőségek határait. Az új városi vezetés nehézségeit növelte, hogy egy kirívóan rosszul gazdálkodó és működő városi vezetéstől vette át a stafétabotot. Az előbbi városi vezetést mindig készségesen szolgáló és támogató Dunántúl sem tudta ironikus megjegyzés nélkül hagyni működésüket: „Pécs város közellátási politikája nem tartozik... a legkitűnőbb és beváló politikák közé. Feltesszük a jóhiszeműséget s elhisszük, hogy pechjük volt. De ennyi pechet felhalmozni mégis egy kicsit sok."

j3 A helyzetre jellemző, hogy még az ellenség is elismerte: „A pénzintézetekben pénz nines, a gyárak üzemei alig tathatók fenn. A munkanélküliség napról napra nő. Fa és gabona teljesen hiányzik a városból... A szocialistáik . . . a legnehezebb gazdasági évszakban, keresve sem vállalkozhattok volna nehezebb időpontban politikai programjuk megvalósítására."

yi A gazdasági nehézségeket látva az új polgármester, Linder sem volt túlságosan optimista: „Évek óta pusztulni, lerongyolódni engedtek mindent: városi vagyonokat idegenítettek el . . . hogy folyó kiadásokat rendezhessenek, a város kezükben . . . rosszul adminisztráló szervezet lett, mely a lakosság jobblétével, a termelés elősegítésével nem akart, nem <is tudott foglalkozni. Sikerül-e nekünk megmenteni a várost a fenyegető katasztrófától, nem merjük biztosra ígérni. Oly tervszerű és rosszhiszemű munka folyik itt, melyet nagyon nehéz lesz rendbe hozni . . ."

55 Az új vezetés progresszív rendkívüli városi jövedelemadóval kívánta előteremteni a szociális ígéretek teljesítéséhez és a városgazdálkodás talpraállításához szükséges anyagi fedezetet. Október 13-án tették közzé az első adókivetési tervezetet, amely szerint 49 adózótól, főleg gyárosoktól, Valamint a jobbmódú kereskedőktől és iparosoktól 24 milltió koronának 8 nap alatt történő befizetését irányozták elő.

56 Az érintettek kérték a kivetési tárgyalás elhalasztását a kérdés alapos megtárgyalásáig. A halasztást azzal a feltétellel kapták meg, hogy 48 órán belül 2 millió, további 8 nap alatt 3 millió korona befizetendő és az érdekeltek maguk döntsék el, hogy kinek mennyit kell fizetnie. Erre a 2 millió koronát befizették. Ugyanakkor panaszt tettek Rajics kormánybiztosnál, aki most is kettős játékot űzött. Egyrészről a szerb sajtóirodán keresztül közölte, hogy a kirótt városi