Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: A palotabozsoki parasztok lázadása 1766 novemberében

A PALOTABOZSOKI PARASZTOK LÁZADÁSA 1766. NOVEMBERÉBEN NAGY LAJOS A délkelet-dunántúli uradalmak kialakulásának rövid története A törökök kiűzése után létesült délkelet-dunántúli uradalmak kialakulásának több szakasza van. A visszavonuló törökök 1686-ban felégetett földet hagytak maguk utóin. A pusztulást teljessé tették a visszaküldött totórolk, akik a még megmaradt lakosságot rabszíjra fűzték, vagy legyilkolták ,

l- 2 A pusztítást csak azok élték túl, akik az erdőkbe és a mocsarak közé húzódtak, vagy akiket a véletlen mentett meg. A nagybarsámyi csalta (1687) után a kaimarai biztosak, majd az új földesuraik gazdatisztjei a földhöz kötött magyar jobbágyokat marosak az akkori kis lélekszámuk miatt sem telepíthették szét a puszltám maradt fal Vakba. A török korban a Balkánról ide jött szláv népekből is kevesen maradtaik. A kialakuló új uradaImákat a 17. század utolsó és a 18. század első két évtizedében ujabb balkáni menekültekkel népesítették be. 3i 4- 5> 6 Az 1720-as években már német telepesek is érkeztek, kezdetben csak a puszta falvakba. A 18. század második harmadában a már benépesített uradalmak áttértek a majorsági gazdálkodásra. A majorságokat a pusztán maradt középkori falvak ^határából és a népes falvak még műveletlen vagy addig csak árendába adorüt területeiből alakították ki. A majorsági szántókat és a szőlőket az uradalmuk népével művelték, robotban. A század középső harmadában az uradalmakban elsősorban a majorsági földek mennyiségétől függött a parasztok kizsákmányolása. Az 1730-as évektől a földesurak az ősJdkos magyarokkal és a telepesekkel esetleg kötött szerződésekkel mind kevesebbet törődtek, a jobbágyok szolgáltatásaira hozott törvények világos cikkelyéit sem tartották be. A fokozódó kizsákmányolást a török kiűzése után ide menekült görögkeleti déli szlávok, a rácok tűrték legkevésbé. I. Lipót 1690-ben kiadott kiváltságlevele, majd annak az ismételt megerősítései a r á c o k n a k jelentős szabadságot biztosítottak; a vármegyék, a földesurak és a római katolikus klérus azonban ezt alig vették figyelembe. A sértett rácak nem törődve a földesuraik és a vármegyék által jogtalanul hangoztatott röghözkötöttség ükkel, az 1730

J

as évék második felétől mind többen áttelepülték a Duna—Tisza közének a déli részébe, a kamarai falvdkba. Közülük sokan csak a dél-baranyai béliyel uradalomba költöztek le, tehát oda, hol a kiváltságaikat és a vállásszabadság'ükait jobban tisztelétben tartatták.

7 Röghöz kötésüket az uradalmak és a vármegye később már nemigen 'hangoztatták, mert a dunai kikötőkbe mind népesebb csoportokban érkeztek az új telepesek, a németek. A 17. század végi háborús pusztításokat is túlélt magyarok röghözkötöttsé-