Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Andrásfalvy Bertalan: A nemzetiségi és néprajzi csoportoik szerepéről

tok (nemzetiségek is) létrejötténeik, létének és fennmaradásának feltétele és meghatározója a többi, amely körülveszli. A többivel való kölcsön hatásban jött létre és él. Ez gondolatmenetemnek első, a későbbiekben példákkal szemléltetett tétele, s ez nem más, mint a műveltség a kultúra integritásáról 'kialakított elv továbbvitele. Ismereteink, szemle letűnik és érzékenység üintk hi anyássá g ai ra vezethető csak vissza az, hogy ezt a kölcsönösséget, egymás-föltételezést nem látjuk meg világosan. Következő vizsgálódásaim során éppen azért merek átlépni a néprajzi csoportnál nagyobb, azokból összetett egységekbe, - mert azokra úgy tekintek, mint azon keretre, melyben a kisebb részeik, tehát a néprajzi csoportok, beleértve természetesen a nemzetiségi néprajzi csoportokat is, szerepet, feladatot és értelmet kapnak. Mivel a néprajzi csoportnál nagyobb egységekről van szó, át is kell lépnem a szorosan vett néprajzi Vizsgálódás határait is, és kísérletet teszek olyan egységek értelmezésére, melyben a néprajzi módszer, a hagyományos néprajzi kérdésfeltevések minduntalan kudarcát vallottak. Sóik esztendős kutatás és töprengés van az itt leírtak mögött, mégis ez csak jószándékú kísérletnek, továbbgondolkozás és szemlélet-alakítás kiindulásának tekinthető. Első példám is a néprajz és történelem határterületéről való, s mindkét magyarázatra szorul. Amikor a magyarság - egyszerre vagy több hullámban - megszállta a Kárpátmedencét, igen határozottan megfogalmazható, jellemezhető természeti-földrajzi környezetet vett birtokba, tekintett megfelelőnek. Közismert tény, hogy megszállta a síkokat, folyóvölgyeket és dorrtbviidéket, ritkán érte él és hatolt be a bükkerdők övezetébe, a középhegységekbe és szinte teljesein elkerülte a magashegységeket. A magyarság mai elterjedése is - történeti okokból megtépetten, megközelítőleg ezt a térképet rajzolja meg. A szinte lakatlanul hagyott magasabb hegységek fennsíkjaira egy másik nép bevándorlása és gyors előnyomulása is megindult, valószínű néhány évszázaddal később. Ez a népesség, helyesebben talán műveltség, a Kárpátok gerincén egymáshoz igen közelálló, egymásból kiszakadó, tehát genetikusan összefüggő néprajzi csoportokból állt. A szlovák-morva nyelvhatár hegységeiben érték el északi és nyugati elterjedésük határát, egyébként szlovák, lengyel, ukrán és román nyelvet beszéltek. Ez a műveltség a magashegység meghódítására kialakított stratégián alapszik, vlaah, kisállattartó (elsősorban juih), (egyes csoportoknál tramszbumáló) pásztorkultúránaik is nevezbető. Azok a természeti viszonyok, melyeikben elterjedt, nem biztosítanak önellátást, másrészt maga a gazdasági stratégia feltételezi az ott termelt, sajátos ,,áru" elhelyezésének lehetőségét, felvevőpiacát - másutt. A síkókon, völgyek és folyók mentén kialakult más irányultságú, stratégiájú kultúra, gazdálkodás nélkül ez a hegyipásztor műveltség nem jöhetett volna létre és nem maradhatott volna fönn.

9 Ha most szigorú következetességgel gondoljuk végig az egyes kultúrák belső összefüggéseit, akkor nyilvánvalóinak kell tekintenünk azt a tényt is, hogy nem csak a gazdálkodás, a szorosan vett anyagi javak megtermelésévél összefüggő kulturális területek, hanem az egész kultúra a szomszédakkal kölcsönhatásban jött létre. Természetesen idővel, - a kultúráik történeti kategóriák, nem csak születnék és elmúlnak, hanem állandó változásnak is alá vannak vetve, — kialakultak más gazdasági stratégiát és így más kultúrát is jelentő magyar néprajzi csoportok, melyek benyomultak a korábban elkerült, kimaradt területékre, mint pl. a gyimesi csángók, és kialakultak románnyelvű néprajzi csoportok is, melyek nem magashegységi