Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nádor Tamás: Adatok és dokumentumok a pécsi ünnepi játékok történetéből (1933-1938)

hogy Beethoven vagy Liszt zenéjével rendezzék-e meg, bár folytak tárgyalások más darabok bemutatásáról is. Már az előkészületek során felmerült az adminisztratív munkák lebonyolítására külön iroda felállításának szükségessége. 1938. február 4-én kelt levél javasolta a következő személyzet alkalmazását: tót munkaerő a fogalmazási tennivalók ellátására, egy idegen nyelveken is jártas levelező, egy gyors és gépíró, egy kisegítő gépíró, egy kezelő és egy küldönc. A törvényhatósági bizottság február 12-én tartott rendkívüli közgyűlésén 20 000 pengőt szavazott meg ünnepi játékok és egyéb szabadtéri rendezvények rendszeres, állandó lebonyolításának előmozdítására. Szétosztották a különböző munkaterületeket, ezért írta Sik Lajos meglehetősen ingerült hangon Zsoldos Imre vállalkozónak: ,, . . . Ugye-e megért engem, kedves Zsoldos Uram és megígéri, hogy a jövőben világítási és minden egyéb műszaki kérdésben az illetékesekhez fordul: világítás: Simovits Béla tanácsnok; színpad, tribün, világító tornyok: Dulánszky Jenő főmérnök"/'

5 A szállásügyeket dr. Tegzes László fogalmazó intézte. Május 22-én levelet kapott dr. Oravecz Pál főorvostól, aki fővárosi vendégeinek elhelyezése előtt terepszemlét tartott a Mecseki üdülőszállóban, s erről így tájékoztatta dr. Tegzest: „A menü, amiért 2 pengőt fizettünk, jó volt és elegendő. Ha az ünnepi játékok nagy rumlijában nem romlik a koszt, úgy vendégeink meg lesznek elégedve. A feketekávé, mely gépkávé volt, bár kevés a csészetartalma, íze kielégítő, ám az ára horribilis: 80 fillér, borravalóval 88 fillér. Ez nemcsak azért fáj, mert én nagy feketekávé-fogyasztó vagyok és naponta négyet is meginmók, de biztosain másoknak is kellemetlen meglepetés lesz a fizetésnél. Hiszen két feketéért majdnem annyit fizettem, mint az ebédért! Tájékoztatásul közlöm, hogy a budapesti Gundel étteremben, mely egyike a legdrágábbaknak: 60 fillér az ára, plusz 10 fillér borravaló! Most már eltekintve az én személyes fájdalmamtól, de a többi odaérkező vendégekre való tekintettel is ezen valami felső nyomással segíteni kell"/'

6 Hogy a feketekávé árát — „felső nyomásra" - mérsékelték-e, nem derül ki az iratokból. Viszont az 1938. április 2-i feljegyzésben olvashatjuk: „Határozottan és feltétlenül számolnunk kell azzal, hogy az idei szabadtéri játékaink tetemes ráfizetéssel fognak zárulni. Anyagi sikerre nem számíthatunk. Mindent el kell követnünk, hogy az előadásokkal járó deficitet valahogy csökkentsük"/'

7 Ennek érdekében 4000 névre szóló meghívót küldték szét az országban, bár a páholyok árát a korábbihoz képest emelték (egy négyszemélyes páholy ára 28-32 pengő). Megindult a sajtókampány, amivel kapcsolatban érdekes idézni Zsoldos Imre budapesti vállalkozónak, a világítási munikák lebonyolítóján dk dr. Sik Lajoshoz írt leveléből : ,, . . . fülembe került egy olyan valami, hogy a sajtópropagandát azért kell a pécsi tudósítóknak csinálni, mert a pécsi újságíróiknak is keresni kell, ezt én 100°/cHg aláírom, nem is lenne rendjén, ha a pécsi újságírók az ünnepi játékokkal kapcsolatban nem keresnének, de azért mert őnekik keresni kell, nem lehet a sajtópropagandáról lemondani. Mert, hogy az nem az igazi, azt tudni és érezni lehet. Ha pedig a pécsi publicista urak azt hiszik, hogy a híranyagért a pesti lapoktól pénzt tudnak kapni, akkor nagyon tévednek, mert ez nem fizetett híranyag Pest részére, sőt a pesti lapoknak kell pénzt juttatni, hogy lehozzanak sorozatos értesítéseket Pécsről. Ezt jónak láttam leszögezni, mert a végeredményben ez engem, mint minden résztvevőt közelről érint". Június 4-én 15 perces rádióelőadás harangozta be az ünnepi hét egyik kiemelkedő eseményét, a pécsi székesegyházi gyermekkórus 50 éves jubileumi hangversenyét. Babay József, a kor divatos írója az egyik fővárosi lapban hosszan elemezte a pécsi szabadtéri játékok európai sikerének titkát, méltatva Tánay Ferencet, a Nemzeti Színház művészét, aki ez évben a szabadtéri előadást rendezte „és szerencsés kézzel, nagy tudással használta ki a tér minden adottságát, amit igazol a