Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Glósz józsef: Hainer Ignác — A nemesi értelmiség a reform kori Baranyában
Ezen a ponton érintkezett tehát a reformpolitika a megyei nemesség összetételével, a restauráció kérdésével, a korteskedés módszereivel. Hainer is helyeselte, hogy a döntést a közteherviselés ügyében a restauráció megtörténte utánra halasztották, nem akarván, hogy az újraválasztásért induló megyei tisztikar a szentkirályiak túszaként a közteherviselés gondolata ellen foglaljon állást. 111 Ennek megtörténte után az 1842. évi utolsó közgyűlésen hallgatták meg a kiküldött választmány állásfoglalását a nemesi adózás ügyében, amely a hadiadó elvállalását még idő előttinek tartotta, ellenben a honi országos és háziadó viselését ajánlotta, amelyet a közgyűlés el is fogadott. 112 Az 1842. szeptember 14-én lezajlott tisztújítás alkalmat adott Hainernak, hogy kifejtse a megyei választások rendszerével a képviseleti elvvel, a korteskedéssel kapcsolatos véleményét. „Bámulni való köznemességünk túlcsigázott konzervativizmusa, mely magát az egyiptomi piramisoknál tartósabbnak véli" — írja. „Félő, hogy az üvegházi ápolgatás alá vett ezeréves tölgy még némi erőltetett hajtás után annál hamarább indul végoszlásnak. A fent tisztelt urak városunkban felütött egyik fő tanyáján, hol a választó közönség döntő része gyűl össze, oly orgiákat tartanak, melyek elvadult tengeri kalózoké mögött háttérbe nem szorulnak." Alább pontosan megjelöli kiket ért a „fent tisztelt urakon": „Sajnálatunkat jelentjük ki, hogy Baranya érdemes tisztikara választási reformok pártolása, s a durva anyagi erő pazarlása helyett, oly körülmények között, midőn külső vetélytársaktól tartania éppen nem kell, merő szokásba/ ily telekvásárló és lelkeket vesztő orgiákat elősegít". 113 A választások lezajlása utáni beszámolójában ismételten kikelt a lélekvásárlás, az itatás, a választók demoralizálása ellen. E szokás meghonosodásáért Szentkirályt hibáztatja, amely nem szégyenli hangoztatni, hogy szavazatait annak adja, aki a legtöbbet fizet érte. Baranya tisztviselőjelöltjeiben nincs meg az az erő, hogy ezt a súlyos igát lerázzák a nyakukról. A választás a borpatakokon kívül 9000 ft-ba került a tisztviselőségnek, mely pénzt a szentkirályi községházán tartották, majd a választás után szétosztották a szavazók között. Akadt egy nagy úr - írja tovább —, akinek fényes nevét a haza sokkal nemesebb hazafiúi áldozatoknál szokta tisztelni, ki nem átallott a lélekvásárlás sorompójába lépni, s a tisztikar némi szerepváltoztatásáért a bankot dupláztatta, 18 000 Ft-ot ígérve terve kiviteléért. A licitáció nem sikerült, mivel a szentkirályiak nem bíztak a sikerben, s csak ez esetben kapták volna meg az összeget, így maradtak az eredeti, de biztos ajánlat mellett. Hainer a bajt olyan súlyosnak ítélte, hogy azt a megyén belül orvosolni nem lehet, országos intézkedést tesz szükségessé. Számba veszi a lehetséges megoldásokat. A legradikálisabb, hogy minden férfi és nő legyen választó és választható. Ennyi embert aligha lehet megvesztegetni. Ezt a felfogást azonban Hainer sem osztja. Helyeselve idézi az alkotmányos államok gyakorlatát, ahol az általános választójogot cenzus korlátozza. Véleménye abban összegezhető, hogy ha már szűkíteni kell a választójogot - és erre szükség van - akkor ne néhány vagyontalan (nemes) Tdváltságoltasson, a többiek kisemmizésével, ez anomália. Bár nem fejti ki, hogy - a polgári államokban már meghonosodott — vagyoni és műveltségi cenzust tartott volna kívánatosnak. 114 Hainer a szentkirályiakat támadó cikkének hatására a községi nemesség álláspontját megváltoztatva a közteherviselés ügyében a nemesi adómentesség felszámolása mellett foglalt állást. Hainer ebből az esetből azt az aufklärista, mint utóbb kiderült, túlzottan optimista következtetést vonta le, hogy puszta felvilágosítással, hajlamaik helyes útra terelésével „jó útra" vezethetik a pórnépet. 11 "' Anakronisztikus lenne e jellegzetes polgári utópiáért szemrehányást tenni Hainernak.
