Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Huber Kálmánné : Pécsi humoriszitrkus lapok (1872-1921)

Ezzel az ellenlapok megszűntek anélkül, hogy a legkisebb kárt okozták volna a Grimasznak. Befejeződött a háború, az újonnan megállapított határokon túlra visszavonultak a jugoszláv SHS-csapatok, a megszállt területek visszakerültek az ország vérkeringésébe. A magyar történelemnek egy 'korszaka lezárult. Ebben adatott meg számunkra a lehetőség több évszázados lemaradást pótolni a polgárosodásban, de ehhez tartozott a világháború és a forradalmak bukása is. Nem véletlenül nevezték nagyanyainlk fiatal korát boldog békeidőknelk. Háború nélküli fél évszázadot sohasem élvezett Közép-Európa. SZÉLJEGYZETEK EGY VÁROS TÖRTÉNETÉHEZ „Hogy min nevet, vagy mit gúnyol ki egy nemzet élclapjaiban, az épen olyan fontos, mint az, hogy min sír vagy min lelkesül." — írta 1874

j

ben Baráth Ferenc a Budapesti Szemlében.

53 A kritika elmaradásának tulajdonította a vicclapok színvonalának lesüllyedését a mulattató bohóckodásba, holott erkölcsbíró szerepet kellene betölteniök és vállalniuk. Tagadhatatlan, hogy a vicclapokról kevesen írtak, míg a komikum fogalmát minden filozófiai és esztétikai iskola megfogalmazta. A komikus műfaj kategóriáit — travesztia, adoma, anekdota, szatíra, kroiki, karcolat, humoreszk, vicc — elhatárolni más, mint a benne kifejezett tartalmat feltárni. Legfeljebb, ha a forma csak meghatározott tartalommal együtt jelentkezik, akkor lehet közvetlenül magából a műből feltárni a tárgyat. Általában azonban csak a társadalmi háttérrel összevetve fejthető ki a mondanivaló. Osztálytársadalomban minden ember helye jogilag-gazdaságilag kötött, az erkölcsi normák nem csupán konvención, hanem ikódexekben rögzítettek. Az egyén cselekvésében minden, amit nem reá jellemzően tesz vagy visel, megbotránkozást, legalábbis mosolyt vált ki. Ez a különbség másrészről összetartozást is biztosít, azonosságtudatot a saját társadalmi osztályon belül. A városiasodás kezdetén a technika demokratizáló hatását mindeniki tapasztalta, mikor a különböző társadalmi rétegek egyszerre találkoztak vele és kiderült, hogy pl. a villamos nem tér ki senkinek és a járda minden gyalogosnak egyaránt szolgál. A magyar társadalom az iparosodást nem belső, öntörvényű fejlődésként integrálta, hanem a nemzeti hagyományok elpusztulásának félelmével. A hagyományos, nálunk félfeudális életformát élő, a tradicionális kultúrát hordozó rétegek találkozása a fejlődést biztosító technikával és intézményeivel, ellentmondásokkal terhes volt. A technikai fejlődés nem oldotta fel a termelési módból eredő ellentmondásokat, hanem tovább fokozta. Ipart csaík városokba, elsősorba'n Budapestre telepítettek, ill. város csak ipar mellett fejlődött és gyorsan átalaikította a városképet és az életmódot. Az infrastruktúra kiépülésével elidegenedtek a létfenntartás megszokott teendői. A gáz, villany, telefon, vasút és villamos megváltoztatta az életet anélkül, hogy elmosta volna a különbségeket. A század második felére a polgárosodás vezető ereje már nem csupán a középnemesi réteg, de a technikai eszközök birtokosa is. Ezzel nagyjából a nem magyarajkúak — németek, zsidók, tótok, horvátok - asszimilálódása is befejeződött. Kiderült, hogy a városi lakos éppúgy magyar, mint a vidéken élő és ez nem lehet a társadalmi bajok forrása. Nyilvánvalóvá vált, hogy a polgárosodás folyamatában a sorok csak átrendeződték, új rétegek és új osztály, a munkásosztály 'keletkezett, de a politikai rendszerben rejlő ellentmon-