Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Boros László: 17. századi osztrák szobrászvázlatok Baranyában

met és francia ható soktól is gyarapodott. A Közép-európai művészi formanyelv kölcsönhatásában - a pécsi vázlatkönyv jóvoltából - ezentúl a Ried—Kaiisersbeim —Stamis összefüggésre is utalrfumk kell. A dél-ibajor és osztrák területen hagyományos szobrászati tevékenység a művészi színvonal tekintetében lényeges eltéréseket mutat. Az egyik ágon a letelepedett itáliai mesterek új színt hozó működésétől gazdagodva a Peter Strudel-Giovanni Giuliani—Georg Rafael Donner—Martin Fischer neveivel fémjelzett művekben, másrészt a Kitzbühel körzetéből vett példa alapján a Hans März-Benedikt és Georg Faistenberger-Frainz Offer vonal népies modorrá egyszerűsödve él a 18. század végéig. E két irány között Schwanthaler nagy területre ható alkotói stílusa az egyszerűbb alpesi fafaragó műhelyeiktől a Mondseeben működő Johann Meinrad Guggenbichler művészetéig kimutatható példát mutatott. A német művészeti akadémiákat csak a 17. század második felében alapították, amelyeknek a művészi alkotómunka magasabb szintre emelése volt a feladata. A céltudatos akadémiai képzést megelőző mesternevelés a műhelyekben folyt. A szobrászat kézműves jellegét éppen az adta, hogy a tananyagot részben a mester írta e!ő, részben pedig a megrendeléseik igénye szerint alakult. A műhelygyakorlatok során azokat a metszeteiket is másolták, amelyéken a kor kiváló rézmetszői az európai festészet számos alkotását népszerűsítették. A szobrász e kompozíciókból a neki megfelelő részleteket ragadta ki, s rajzolta le, hogy e minták alapján a műfaj új alkotásai lássanak napvilágot. A grafikai ábrázolások tehát minden esetben megelőzik magát a művet, ezáltal a rajz a mester művészetének teljes értékű képviselője. A kopírozásos sokszorosítás, másolás, a példaként álló stílus követése, az utánérzés, olyan mozzanatok, amelyek nem kevéssé hatnak a mesterre, tanulóra egyaránt. Thomas Schwamthaler művészete a rajzi előkészítés szakaszában is felmérhető hatást gyakorolt az őt követő szobrászgenerációkra, amelyek a mester formai és grafikai mintáit egy földrajzilag ma még pontosan nem körvonalazható területen alkalmazták. A pécsi vázlatkönyv ezt a művészi örökséget őrzi napjainkban. Művészettörténeti jelentőségét e dolgozat teljes egészében nem mérhette fel, mert a további összefüggések feltárására újabb helyszíni és levéltári vizsgálatokra lenne szükség. Mindenesetre nem jelentéktelen körülmény, hogy a vázlatkönyvből merített kutatási tapasztalatok eddig ismeretlen adatokat tártak fel, s hogy az igen gazdag anyagot tartalmazó rajzgyűjtemény a 17. századi osztrák szobrászat egy jelentős körének munkásságához, kapcsolataihoz szolgáltatott új ismereteket. Az egyetemes művészettörténet számára négy mestert is adott, akik közül kettőt nemcsak monogramjuk, hanem nevük szerint is megismerhettünk. Tanulmányozása olyan tanulságokhoz vezetett, amelyek alapján a 17. századi szobrászműhelyekben folyó oktatás tematikai célkitűzéseiről és a rajzképzés módszeréről is fogalmat alkothatunk. Dolgozatunk a vázlatkönyvvel — elsősorban baranyai megjelenésével - kapcsolatban felmerült számos kérdésre ha nem is adott kielégítő választ, bemutatta és elemezte azt a védett műkincset, amellyel nemcsak Pécs és Baranya megye jelentősebb kulturális emlékei gyarapodtak, hanem a magyar, sőt az európai művészettörténet is gazdagodott.