Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Boros László: 17. századi osztrák szobrászvázlatok Baranyában

ban fogalmazza meg. E jelenségben mesterének, Thamaschnak befolyásai: érezzük, akinek drapéria-ábrázolását jelzett rajza (24. kép) alapján ismerjük. Az eddig tárgyalt Hoffer-rajzok textíliáinak gyűrődései kezdetben nyugodtabb bullámívekben jelentkeznek, illetve a mintarajzákhoz igazodnak. 1694 elejétől azonban rojzainaik felülete mozgalmasabbá válik, s ezt a másolt művek nyugalmasabb drapériái ellenére is tapasztaljuk. Hoffer az arányok tekintetében és az emberi test ábrázolásában egyre színvonalasabb rajzokat alkot, (35. kép) s mindezt igen rövid idő alatt produkálja. Mesterének bizonyára jelentős szerepe van rajzai plasztikai kifejező erejének fokozásában. Erre utaló nyomóikat fedeztünk fel a Bűn fölött győzelmes Megváltót ábrázoló kompozícióján. (36. kép) A Krisztus csípője körül öblösödő lepel íveiben H of férnél eddig soha nem látott, rövid, kemény kontúrszaka szák jelzik a redőzés éles töréseit. Láthatóan nem a tanítványtól eredő, korrekciós beavatkozásról van szó, amellyel mestere, Hoffer további drapéria-ábrázolásait határozottabb, keményebb megjelenésűvé kívánta alakítani. Nyilvánvaló, hogy Thamasch a szobrászati alkotóművelet tervét a rajzokban, s azokon tanítványával a véső erőteljesebb használatának helyét is jelöltetni kívánta csaikúgy, ahogyan a mélyebb vésés helyeit az ő vázlatalin is határozott vonalvezetéssel rögzítette. 1694 közepétől Hoffer a leplek gyűrődéseit valóban keményebfcrtónusdkkal jelenítette meg, (37-38. kép) amelyek a Thamosch rajzalin tapasztalt hasonló fodros felületeket eleinte a ruhaanyagok szélein eredményeztek. Az év végére a rajzi kivitel tekintetében elért színvonalát jelzi a Szent Sebestyén-kompozíciója, (39. kép) s ez a fejlődés akkor is jelentős, ha a test plaszticitását kifejező, könnyű kézzel rajzolt tónusokat Thaímaschtól származtatjuk. 1695-ben Hoffer elérte kifejezőkészségének — a vázlatkönyv anyagából ismert - legmagasabb szintjét, s további munkáin a textíliák felületének rendkívül mozgalmas megjelenítését a Szent Dorottya, (40. kép) Borbála, (41. kép) a Szent János, (42. kép) valamint a Szent József kompozíciók (43. kép) átmenetet jelentő állomásai után 1696-ra a barokk szobrok igényeit meghaladó mértékig felfokozta. (4446. kép) Megállapításunkat, miszerint Hoffer jó tanítványnak bizonyult, csupán rajzainak időrendi rendszerezéséből és az abból levonható következtetésekre alapozzuk. Szoborműveit nem ismerjük, de valószínű, hogy Thamasch késői alkotásainál közreműködött. Innsbruckban, a tiroli Tartományi Múzeumban tanulmányoztuk Thamaschnak egy 1690-95 között, hársfából készült nagyméretű szobrát, amely Szűz Máriát gyermekével ábrázolja. (47. kép) Ebben a szoborban felismertük Hoffernek egy azonos témájú, 1696-ból származó rajzának főbb vonásait. (46. kép) A vázlat és a szobor párhuzamából nyilvánvalóvá vált, hogy a rajz feltűnően bodor drapériája a faragáson leegyszerűsítve jelentkezik, s hogy ettől eltekintve a redők főirányaiban, a főalak pozíciójában s a gyermekkel való kapcsolatában, valamint hajának megformálásában Hoffer krétarajza és a megvalósult mű közötti összefüggés külön bizonyításra nem szorul. Thamaschnak e művét az 1690-es évek első felére datálják, tehát Hoffer tanulóideje alatt készült. Ennek alapján bizonyos, hogy a kisegítő munkálatokban ő is résztvett, s hogy milyen mértékben, arra csak a szobor befejezése idejének pontosabb meghatározása után tudnánk következtetni. A mester és tanítványa közös előkép alapján dolgozott, vagyis mindketten azt a vázlatot használták, amely Thamasch innsbrucki madonnájához, illetve Hoffer 1696 januárjában készült rajzához szolgáltatta a mintát. Egy ilyen vázlatnak a létét támasztja alá, hogy Hoffer nem másolhatta a szobrot, mert ebben az esetben a rajz a faragás részleteihez jobban igazodna.