Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Boros László: 17. századi osztrák szobrászvázlatok Baranyában
művészi alapvonását határozták meg. Ez a gyűjtemény a pécsi vázlatkönyv anyaga, amely közel háromszáz évi lappangás után bukkant fel Baranya megyében. A mintarajzok időrendje és a Thomas Schwanthaler vázlatai alapján azonosított alkotások Hoffer, Vi n te rhal tértől vagy Thamaschtál örökölte azokat az eredeti Schwanthaler-rajzokat is, amelyek magukon viselik a neves mester kézjegyét, illetve amelyeket rajzi sajátságai alapján az ő műveiként tartunk nyilván. A keltezett művek közül kettő 1672-ből való. Egyikük Evangélista Szent Jánost ábrázolja az őt jelképező sassal. (4. kép) Az évszám alatt a halvány ,,AT" jelet, Andreas Thaimasch nevének kezdőbetűit látjuk, s ez szintén bizonyítja, hogy a Schwanthaler-rajzok Thamasch birtokában voltak. Ennek az ábrázolásnak tükörképi változatát Zell aim Pettenfiirst templomának Schwanthaler által faragott főoltárán a bal oldalon álló szoborral azonosítottuk. (5. kép) A másik 1672-ből való Schwanthaler-vázlat kariatida-angyalt ábrázol, (6 .kép) amelynek funkcióbeli értelmezését az ugyancsak Zell am Petteníirst-i szószék hasonló szerepet betöltő figurája adta meg. (7. kép) Az 1690 előtt, tehát a Hoffer stamsi megjelenése előtt készült vázlatok időrendjében 1679'ből két azonos témájú, kopírozott másolaton Remete Szent Antalt látjuk igen halvány tónusértéket képviselő, fényképezésre alkalmatlan minőségben (170., 180. szám), majd 1680-ból Vinterhalternek, Szent István vértanú megkövezése jelenetét szintén másodlagos technikai kivitelben (127. kép). Schwanthalertől további két jelzett rajz is az 1670-es évekre tehető: a képjegyzék szerinti 30. számú alkotás egyike azoknak, amelyek magas művészi felkészültségről tanúskodnak. A tájképi háttérrel megjelenített kompozíción a látomását feljegyző Ev. Szent János arányos, bőven redőzött lepelbe öltöztetett alakját látjuk. (8. kép) A megjelenítés részletessége, a háttér ábrázolása, szobrászati mű elkészítésének nem lehet követelménye, sokkal inkább az az érzésünk, hogy ez esetben dombormű-vázlatról van szó, esetleg Schwanthaler magáért a rajzolás öröméért alkotta ezen önmagában is teljes, művészi értékű vörös krétarajzát. Rajzai minden esetben magas színvonalúak. Festői előadásmódjukban, leheletfinom tónusain a fizikai erőkifejtést végző szobrászkéz darabosságát egyáltalán nem érezzük. Következő jelzett munkája is Szent Jánost ábrázolja, (9. kép) amelyen kézjegyét két helyen is feltüntette. A téma főalakjának újabb változatát ezúttal háttér nélkül látjuk. A kontra posztban ábrázolt szent mozdulata, ruházatának redői és lendülete összhatásában e kép a barokk ábrázolás jellegzetes példája. A kelme nyugtalan fodrozódása, valaimint a figura tengelyének csavarodása a mozgás impreszszióját kelti, s a barokkra jellemző általános nyugtalanság az egész felületen érvényesül. Hasonló művészi kivitelben és felfogásban jeleníti meg azokat a munkáit is, amelyeket - habár nem viselik magukon jelzését - a stílusjegyek alapján az ő kezétől származtatunk. Ezek sorában a 4. képen látható rajz kopírozott változatát, valamint egy eredeti kompozíciót említünk meg, amely ismét egy Szent János-variáció, (10. kép) továbbá Szent Lukács evangélista alakját művészi módon megjelenítő munkáját. (11. kép) Az 1974-ben Reichersbergben rendezett Schwanthaler J kiállításon bemutattak a mestertől egy szoborcsoportot, amelyet állandó helyén, a schalcheni plébániatemplomban mi is tanulmányoztunk. A jelenet Borbála lefejezését ábrázolja. A 16. B. Helytörténetírás 1983/84 241
