Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Vargha Dezső: Pécs Thj. város szociálpolitikai tevékenysége (1936-1944)

PÉCS THJ. VÁROS SZOCIÁLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGE 1936-1944. VARGHA DEZSŐ /. A kor szociálpolitikájának jellemző vonásai „Minden századnak megvolt a maga uralkodó eszméje. Ennek a századnak... a szociális gondolat, a nagy tömegek boldogulásának biztosítására való törekvés. Ma az egész világ szociális kérdésekkel foglalkozik. Bármilyen kormányzati formákban élik a nemzetek életüket, népüknek boldogulását a szociális igazságok megvalósításában látják ..." - ezekkel a mondatokkal nyitotta meg vitéz Bonczos Miklós dr. belügyi államtitkár a vármegyei szociális tanácsadók és közjóléti előadók országos szociálpolitikai értekezletét, amelyet 1939. február 8. és 23. között rendeztek Pécsett.

1 A Horthy-kormányzat — különösen az 1930-as évektől kezdődően - egyre növekvő mértékben volt kénytelen foglalkozni szociálpolitikai kérdésekkel. A hazai szociálpolitika egyik neves képviselője, Esztergár Lajos dr. városi tanácsnok (később pécsi helyettes polgármester, m'ajd polgármester, egyetemi tanár) volt, aki külön könyvet szentelt a jogi szabályozás elemzésének.

2 A kor szociálpolitikájával foglalkozók sűrűn tárgyalták írásaikban a szegénység kérdését, s az egyik közigazgatási szakember már 1936-ban erről, mint a negyedik népbetegségről emlékezett meg.

:! A városi törvényhatóságokat összefogó Magyar Városok Országos Kongresszusa a mindenkori kormány, a törvényhozás elé számos emlékiratot terjesztett ebben a kérdésben, a Magyar Városok Országos Szövetségének, a Városi Mérnökök Országos Szövetségének hivatalos sajtótermékében, a Városoíc Lapjában számtalan ilyen témájú cikk jelent meg/

1 Itt számoltak be a városok VI. nemzetközi kongresszusán elhangzott előadásról, amelyet dr. Strölin stuttgarti polgármester, a munkanélküliség kérdésének nemzetközi főelőadója tartott. Eszerint a munkanélküliek száma a világban 1929ben 9 millió, 1932 végén 30 millió volt, 1935-re is csak 20 millióra csökkent. Itt kaphatott tájékoztatást a hazai olvasó a munkahelyek teremtésének nemzetközi gyakorlatáról, a munkanélküliek segélyezéséről, az ún. genti rendszerről.^ A támogatásra szoruló ínségesek kötelező nyilvántartását a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium 560 000 és a 181 114/1930. sz. rendelete írta elő,

6 enmelk eredményéről többször beszámolt a lap. Az egyik 1939-ben megjelent tanulmány az ínséges családok városi gondoskodásáról tárgyalt. Megállapította, hogy az ún. ínségenyhítő akciók anyagáraira a költségvetésben legfeljebb 10%-ot lehet előirányozni, s 1940-re tervezik, hogy a szociális intézmények létesítésére már 20%-ot lehet fordítani. Szólt a népkonyhák, gyermekotthonok, bölcsődék, óvodák, melegedők, háziipari műhelyek hiányáról az országban. A hivatalos adatok szerint a