Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szüts Emil: Politikai küzdelmek a megszállt Pécsett és Baranyában

pécsi vezetőket. — „Mit gondoljanak a keresztényszocialista alapon szervezett munkások a keresztény és nemzeti irányú kormányról, ha ez a kormány a szociáldemokrata irányzat megbontása érdekében szociáldemokratát támogat, de semmit sem tesz a keresztény és nemzeti gondolat megtestesítőinek, a keresztényszocialisták érdekében. Sőt ugyanakkor mikor azokat támogatják a lelkében megrendült - kellő tájékozódás nélküli munkásságot szocialista vezéreknek átjátszani segíti — a keresztényszocialista irányt elszigeteli. Az Obrincsák akció felülvizsgálatát kérik, s annak megakadályozását, hogy anyagi vagy erkölcsi támogatásban részesülhessen.

,!0 A fenti alapállásra igen éles hangon reagáltak a kaposvári katonai körök. Önző politikai rövidlátással vádolják a pécsi keresztényszocialista vezetőket, akik egyéni ambícióikban sértve érzik magukat - „akik mintegy ki akarják sajátítani maguknak azt a jogot, akár kockáztatva minden jobb eredményt, hogy a keresztény nemzeti szempontok szolgálatában csak ők vannak hivatva közreműködni".

70 Nagyon valószínű, hogy Kovács ezredes személyes sértésként fogta fel a pécsiek memorandumának egy-egy kitételét, s er magyarázza rendkívül kemény hangvételét. Ami azért is szembeötlő, mert korábban igen rendszeres és jó volt az együttműködés Komócsyékkal. A pártvezetés erre való hivatkozással törekszik a megromlott viszonyt helyreállítani, illetve azzal érvelnek, hogy meg kívánták akadályozni, hogy téves információk alapján, helytelen határozat szülessen.

71 A kialakult vita nagyon egyértelműen bizonyította, hogy a keresztényszocialisták rosszul mérték fel valóságos helyzetüket. Erőfeszítéseik eredményeképpen nőtt ugyan a mozgalmukhoz közeledők köre, ennek ellenére valóban számottevő, politikai ambícióiknak reális hátteret és alapot biztosító erővel váltóza;tla

nul -nem rendelkeztek. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés lényegében azokat a határokat vonta meg, amelyekre a Dél-Dunántúl népe a korábban már kiszivárogtatott hírek alapján számított. Mégis bizonyos értelemben új helyzetet teremtett. Egyértelművé tette, hogy a magyar békedelegáció tevékenységéhez fűzött remények teljesen alaptalanok voltak, másrészt az SHS Királyságot is arra késztette, hogy a baranyai területek megtartására irányuló eddigi politikáját felülvizsgálja, illetve új taktikát dolgozzon ki az elkövetkező időszakra. Erre lehetőséget adott az a tény, hogy a békeszerződés ratifikálása még hátra volt, s ennek megtörténéséig bizonyosan több hónap fog eltelni. A legkedvezőbb megoldásnak azt mutatkozott, hogy a helyi lakosság kifejezett kérése alapján kerüljön sor a megszállás meghosszabbítására. Ennek már voltak olyan előzményei, amire építeni lehetett. Az 1920. február 26-i tömeggyűlés, amely határozatban kérte a megszállás meghoszszabbítását, amíg a munkásság meg nem győződik arról, hogy Magyarország meg nem szállt területén demokratikus államberendezés szerveződik.'- Ennek a határozatnak a megerősítése volt a március 15-i Széchenyi téri nagygyűlés, amit azután több kisebb, a vidékre is kiterjedő gyűlés követett. A februárban megfogalmazott kívánság változatlan erősséggel fejeződik ki az év derekán is. A munkásság sajtója rendszeresen beszámol a magyarországi terror eseményeiről, s így állandóan ébrentartja a Horthy-rendszerrel szembeni gyűlöletet és félelmet. Ezzel egyidejűleg a szerb propaganda is igen erőteljes akcióba kezd a területek megtartása érdekében. A szocialisták gyűlései a megszálló hatalom támogatásával és egyetértésével zajlanak le. A június 11-én tartott gyűlés határozatilag kéri az antantot, hogy védje meg a kiürítéskor a munkásságot, illetve ha ezt nem tudja biztosítani, segítse elő, hogy a város és környékének szocialista munkássá-