Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szüts Emil: Politikai küzdelmek a megszállt Pécsett és Baranyában

ve egyesek, akik ilyen adottságokkal bírtak, csak átmenetileg, egészen rövid ideig politikai érvényesülésük lehetséges területeit keresve csatlakoztak a keresztényszocialistákhoz. (Pl. Hoffmann Ottó, Prakatur Tamás.) Ezt tette Pofácsi János is, aki az 1918-20-as esztendők egyik gyakran szereplő politikai figurája volt. Személyében az elveit, politikai nézeteit gyakran váltogató, egyéni érdekeit állandóan szem előtt tartó, demagóg vezetőt ismerhetjük meg. Ugyanakkor jól tud bánni a tömegekkel, képes igen hamar népszerűvé lenni és az általa képviselt gondolatokat népszerűsíteni. 1918 végén ott találjuk a keresztényszocialisták zászlóbontó nagygyűlésének szónokai között.-" A keresztényszocialista Pécsi Új Lap belső munkatársa. Mindez azonban csak néhány hónapig tart, rövidesen irányt változtat. 1919 márciusában hivatalos levélben közli Komócsy Istvánnal, hogy a keresztényszocialista egyesületből kilép, az elnökségtől leköszön s ezzel egyidejűleg kikapcsolja magát minden hírlapírói tervezgetésből is.! Döntéséről egy meglehetősen dagályos magánlevélben is értesíti ugyanazt a címzettet,

22 aki még aznap levélben válaszol is. Ebből kitűnik, hogy korábbi kapcsolatuk bensőséges lehetett és Polácsira számítottak a mozgalomban.

23 A folytatásból már csak annyi ismeretes, hogy Polácsit néhány hónap múlva a szociáldemokrata vezetők között találjuk. Egyike azoknak, akiknek a tömegek előtti megnyilatkozásai nagy befolyással bírnak, s személyes elképzelései rengeteg csapdát állítanak a mozgalomnak. Emberi mentalitása, a vezető pozícióért folytatott személyes harcában használt eszközei' végül is leleplezik valódi énjét és 1920 őszén kizárják a Pécsi Szocialista Pártból, amelynek addig már nagyon sok erkölcsi kárt okozott.

24 Az intenzívebb szervezőmunka megnyilvánulásának tekinthetjük a keresztényszocialista vezetők kisebb csoportjának utazását Budapestre 1919 december elején. Légrády Ferenc párttitkár, Perr Viktor a Pécsi Est főszerkesztője, Ruzs-inszky Béla és Horváth Bors Gyula pártvezetőségi tagok hivatalos ügyek intézésére utaztak az országos vezetőkhöz. Útiigazolványukat Riffl alezredes írta alá kérve a katonai és polgári hatóságoktól, hogy küldetésük fontossága miatt biztosítsák számukra a gyors célbaérést és a mielőbbi visszautazást. Indokként ,, . . . a napokban várható kiürítésre" hivatkozik.

2

' Ismereteink szerint az ilyen jellegű utazások száma nagyon csekély volt, ezt a körülmények nem tették lehetővé. A központtal való érintkezés futárok útján továbbított levelezéssel történt. így a helyi pártvezetésnek az országos vezetőkkel meglevő kapcsolata, bár időnként mutat némi rendszerességet, csak nagy nehézségek árán volt biztosítható. Erre utal, hogy Komócsy még azt is megkísérelte, hogy az antant misszió olasz tagjával juttassa el levelét a miniszterelnökhöz. A fiatal tiszt el is vállalta a közvetítést, de végül ,,diplomáciai okokra" hivatkozva nem teljesítette. Az íráson keresztül történő kapcsolattartás helyett több esetben, elsősorban a különösen bizalmasnak ítélt kérdésekben az élőszóban történő tájékoztatás lehetőségével éltek. Erre a feladatra Pilch Andor műépítész vállalkozott, aki Komócsy személyes barátja és „elvtársa" volt. A párt legbizalmasabb ügyeit is ismerte, nem egy esetben a miniszterelnökkel tárgyal hivatalos megbízottként. Az áttekintett források túlnyomó többsége hivatalos vagy magánlevél. Tárgyuk a pécsi —baranyai helyzet ismertetése, elemzése, a közelgő kiürítés kérdése. Szembeötlő az arra irányuló törekvés, hogy szervezetüket az egyetlen olyan politikai tényezőként tüntessék fel, amely a megszállott területeken a keresztény magyar politika következetes képviselője s amelynek a pártba szervezett tömegekben megfelelő háttere is van. Ebből következően a kiürítés után Pécs városának, de ha