Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon
nyökkeí. 173 A valóságban azonban a kormány erősen megdolgozta - már a választás előtt - a megyei közvéleményt. A megyei lap, a ,.Kaposvár", ha nem is volt kifejezetten ellenzéki orgánum, de 1895 előtt többször is önálló véleményt formált a helyi politikai eseményekről, amit a kormány nehezen emésztett meg. A sajtó hangnemváltozása érdekében a kormány az igazságügyi közegek révén jelentős hirdetési átalányösszegekkel látta el az anyagi gondokkal küzdő lapot, sőt rendszeres segélyezését is kilátásba helyezte a főispán kérésére, ha az ,,a kormány intenczióit szolgálja". A főispán elsősorban a „Kaposvár"-nak tulajdonította a kormánypárt 1892-ben elszenvedett súlyos választási vereségét, mert a lap az ellenzéki megnyilvánulásoknak tág teret nyújtott. A főispán nem kevésbé aggódott a lap jövőbeli magatartása miatt, A közelgő választások kapcsán feltételezte, hogy az a Néppártnak is fórumot nyit. így amikor a lap segélyezését kérte - amit végül is az eredetileg tervezett évi 100 Ft helyett 400 Ft-ban állapítottak meg -, egyértelműen közölte a miniszterelnökkel: „Én Nagyméltóságodtál nem a Kaposvár c. lap támogatásaira, hanem ellhail'lgattaitására kértem a síubvenicziiót..." 174 Ez az elhallgattatás az 1896-os választásokig be is következett. À kormány p hatalmi-politikai eszköztár valamennyi lehetőségét kiaknázta, hogy az ellenzéket ne hagyja szóhoz jutni ott, ahol az számára a legcsekélyebb veszélyekkel járhatott. ::or : :_ü-? A ".>.* -o vs'• • • - '. . i 1 Somogy megye mellett Tolna megye is az ellenzék egyik fellegvárának számított. A katolikus alsópapság már 1895 közepén megkezdte a pártszervezést. A többi ellenzéki pártnál választási mozgalmakat ekkor még nem észleltek, sőt az 1895. évi tisztújításon is meglehetősen csendes politikai légkör uralkodott. Elmaradtak a pártharcok, a Néppárt sem gyakorolt különösebb hatást. A választó közgyűlésről a papi bizottsági tagok távol is maradtak, amit a főispán a Néppárt gyengeségével magyarázott, hogy az - a vereséget elkerülendő - nem mer harcba bocsátkozni. A tolnai politikai viszonyokról kitűnő jellemzést adott a függetlenségi Geiger Gyula, a Szekszárd-Vidéke c. társadalmi és szépirodalmi hetilap szerkesztője. A szombatonként megjelenő hetilap politikával szinte egyáltalán nem foglalkozott. Geiger elégségesnek tartotta, hogy - a vidéki hírlapírás kisebb hatósugarának megfelelően - csupán a lap havi melléklete, a „Tolna megye" közöljön politikai cikkeket. Geiger a „Politikai élet Tolna megyében" c. vezércikkében elsősorban arra igyekezett feleletet találni, hogy mi az oka annak, hogy a megye túlnyomórészt ellenzéki pártállása sem a közgyűlésben, sem az adminisztrációban, sem a személyi ügyekben nem érezhető, miközben a Szdbadelvű Párt legfeljebb egy-két kerületet képes meghódítani, és választások idején is csak „ad hoc" jelleggel szervezkedik, míg az ellenzék állandóan és folyamatosan. Igen szembetűnő volt, hogy az ellenzék - számbeli túlsúlya ellenére - a pártpolitikát nem vitte be a megyei közgyűlési terembe, s hogy a vezető megyei tisztviselők évtizedek óta csak kormánypártiak voltak. ,,Ez a paktum - fejtette ki Geiger - ugyan formailag sem tárgyalva, sem megkötve nem lett soha, tényleg azonban egy állandóan kifejtett gyakorlatban minden egyes alkalommal érvényesült." Ez a „kvázi megalkuvási rendszer" sokszor teremtett zavart az egyes pártok között, amelyekVmár maguk sem tudták, hogy kik a saját embereik, sí olykor még a párttísztségek^ viselőiről is 'TOLNA MEGYE
