Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

szerűbb nemzeti párti Jágics József sikeréért Apponyi Albert és Horánszky Nándor, a párt vezetői még ajánlóleveleket is írogattak a kerületi választókhoz.

109 A mohácsi választási kampányban megmozdultak a függetlenségiek is. Br. Kaas Ivort szándékoztak felléptetni, aki Bonyhádon 1892-ben a néppárti jelölt mellett korteskedett, s aki egyébként a Nemzeti Pártnak volt tagja.

110 A pártprogramtól távolálló Kaas helyett azonban az október 11-én Pécsett megrendezett függetlenségi pórtszervező és jelölő gyűlésen Jágics támogatása mellett döntöttek.

111 A választási csatában a Néppárt is porondra lépett. Neumayer Dezső volt dunaszekcsői káplánt, pécsi segédlelkészt jelölték, aki a mohácsi sokácság nyelvét is bírta. Neumayer dályoki jegyző bátyja és a németbólyi katolikus körök és legényegyletek támogatására is számított (kb. 2500-3000 szavazóra).

112 Németbólyban Stajevits még programbeszédét sem mondhatta el a néppárti izgatás miatt.

113 Neumayer az egyházpolitika revízióját és az általános titkos választójogot követelte, hogy a népszerűséget megszerezze.

11/1 A választás végül is szoros küzdelmet hozott, és reggel 8-tól este fél 11-ig tartott. Az egy községből érkező választókat pártonként szavaztatták le. A jelöltekre szavazás sorrendjét sorshúzással állapították meg, a törvény intencióinak megfelelően.

115 A Pécsi Napló szerint a kormánypárti Stajevits 850, a nemzeti párti Jágics 585 és a néppárti Neumayer 500 szavazatot szerzett meg.

110 A szavazatszá'mlálást követően közzétett adatok bizonytalanságát mutatja azonban, hogy a választásról a Mohács és Vidéke helyi lap némileg eltérő eredményeket tett közzé (988, 875 és 557 szavazat). A mohácsi lap adatci látszanak hitelt érdemlőbbeknek, mert helységenként hozta nyilvánosságra mind az októberi választás, mind pedig a novemberi pótválasztás adatait, feltüntetve a választójogosultak és a ténylegesen leadott szavazatok számát is. A mohácsi kerületben a választói aktivitás viszonylag magas volt, amit már a három jelölt indulása eleve jelzett. A 3163 kerületi választójogosultnak 77%-a voksolt, sőt ez az arány a pótválasztáson 84%-ra emelkedett. S bár a Stajevitsre szavazók száma a pctválasztásra több mint 300 fővel gyarapodott, a kormánypárti jelölt mégsem nyerte el az abszolút többséget, mert a korábbi néppárti szavazatok nagyobb részét a Nemzeti Párt jelöltje kapta meg. A győzelmet egyedül megszerezni képtelen Néppárt részére a SZEP-jelölt megbuktatása csak a Nemzeti Párttal való összefogás révén hozott sikert. A mohácsi kerületi választás nemzetiségi szempontból is igen figyelemre méltó volt. Az alábbiakban közöljük a választáson illetve a pótválasztáson a községenként legtöbb szavazatot megszerzett párt megnevezését (a legerősebb ellenpárt megjelölése mellett), továbbá a község hivatalos közigazgatási nyelvét. Megjegyezzük azonban, hogy a községenkénti győzelmet megszerzett párt nem minden esetben azonos a kerületi választásban győztes párttal, amely a győzelmet a kerülethez tartozó 23 község szavazati részeredményeinek összesítése alapján nyerte el. A kerület 23 községében jelentős volt a nemzetiségek súlya, amely kifejeződött az alsófokú közigazgatás nyelvében. Mindössze 3 községben volt hivatalos közigazgatási nyelv a magyar, illetve további négyben csaik az egyik hivatalos nyelvet alkotta. Szajkón pl. kizárólag német, míg Dályokon horvát közigazgatási nyelvet használtak. Liptódon a német és a szerb, Izsépen a magyar és a horvát, Lánycsókon a magyar, német és szerb egyaránt hivatalos nyelvhasználat volt. A választáson a tisztán vagy túlnyomórészt németek lakta községek (Szajk, Németbóly, Kisnyárád stb.) igen jelentős mértékben — de nem kizárólagosan (Lánycsók, Babarc stb.) - a Néppártra szavaztak. Azokban a településekben, amelyekben a németek mellett szerbek is laktak vagy magyarok (pl. Borjád, Rácgörcsöny, Pócsa), a választók már sokkal kevésbé támogatták a Néppártot. Ezekben a pártok közötti választási küzdelem nyitottabb volt, mint ott, ahol a németség és sokácság katolicizmusa és vallásossága a Néppártot támogatta. Az október 28-i választáson a Néppártra 19 községben adtak le szavazatokat, míg a SZEP-re 22ben és a Nemzeti Pártra 20-ban. A november 22-i pótválasztáson a kormánypárt csak nyolc, míg a Nemzeti Párt 15 községben szerezte meg a szavazatok többségét a néppártiak támoqatásával. A korábbi községi bíró Stajevits csak 1229 szavazatot szerzett, míg a szerb egyházi ügyekben is járatos Jágicsra 1440 szavazat jutott.

117 A kerületben a kormánypárt esélyei eleve mostohák voltak. A kerület 1875-től 56%-ban a 67-es alapot nem tagadó ellenzéket támogatta, míg 17%-ban függetlenségi árnyalatúnak számított. A kerület politikai állásfoglalását jelentős mértékben befolyásolta a pécsi püspökség, az itt birtokos katolikus arisztokrácia (hg. Montenuovo, Frigyes fhg. stb.) és a nagybirtokokat haszonbérletben művelő - s így ahhoz kötődő - bérlői réteg. A nagybirtok és a katolicizmus támogatása segítette így győzelemre a Nemzeti Pártot.