Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Cseresnyés Ferenc: A szlovákiai magyarokat fogadó szervek telepítő tevékenysége Baranyában (1947-1948)

első két óra 25%-kal, a második kettő 50%-kal, a további túlórák pedig 100%kal voltak pótlékolandó'k.

30 A rakodók szintén napi 15-16 órát dolgoztak. A többség, fizetésén kívül emberi kötelességének is érezte a hajnaltól sötétedésig tartó munkát. Természetesen közöttük is akadtak olyanok, akik egyszerűen haszonszerzési lehetőségnek tekintették a felvidékiek szállítását. Mint pl. annak a teherautónak a rakodói, akik egyszer 25 kg lisztet, majd 10 nap múlva 1 olajos kannát és 2 db RÁBA autóféket loptak két felvidéki családtól.

31 Pedig igyekeztek a kirendeltség és a szakszervezetek oldaláról is, tekintettel a munkaerő-túlkínálatra, megválogatni a jelentkezőket. A szakszervezetek megyei titkársága május 1ó-án kérte a kirendeltséget, hogy a feleslegessé válók közül a 18 év alattiakat küldjék el, mivel többgyermekesek vannak munka nélkül.

32 Az áttelepítéssel kapcsolatos dologi kiadások fedezésére folyósított pénzkeretet Nizsalovszky kapta meg elszámolási kötelezettség mellett. 1947. május 16-án pl. százezer forintot kapott. Mégis gyakran előfordult, hogy a segédimunkások később, utánjárással kapták meg napszámbérüket. Pl. a vokányi vasútállomáson dolgozó munkások több, mint egy hónapot vártak az összesen 600 forintot kitevő munkadíjaikra. Hasonló módon jártak a sombereki fogatosok és a Bár községben szolgálatot teljesítő rakodómunkások is.

33 Április végén megszüntették a napidíjátalányt. Helyette május 1-től olyan napidíjat igényelhettek a MÁK-alkaimazottak, aimely akár a hónap minden napjára felszámítható volt, természetesen megfelelő igazolással az illetékes közigazgatási hatóságok részéről.

34 E rendelet egyben a kiszállásokra is ösztönzött. A betelepítő szervek már a telepítés elején komoly nehézségekkel találták szembe magukat. A németeket szállító vonatok — a 12.330/1945. sz. Kormányrendelet értelmében - már 1946. május 25-én elindultak Baranyából. Amire a felvidékiek első szerelvényei megérkeztek - 1947. április 23. — a községi földigénylő bizottságok a helyi igényjogosultakat, menekülteket betelepítették a legjobb, legnagyobb gazdaságokba. Ráadásul 1946 végén leállt a németek kitelepítése is. A 4.300/47. sz. Korm. rendelet ugyan lehetővé tette elszállításuk előtti összetelepítésüket, ez azonban csak rövid ideig enyhített a gondokon. A nagy gazdasági felszereléssel érkező felvidékiek elhelyezése az egyre kevesebb és kisebb iparos volksbundos házakban nem volt megoldható. Ezzel adva volt a felvidéki telepítés időszakának alapkonfliktusa: a korábban juttatottak és az érkezők ellentéte.

30 Ennek olyan következményei lettek, hogy pl. Nyomja-Szederkény-Máriakéménd körzetében 10 felvidéki család nem tudott sehová beköltözni.

36 Kátolyban szintén nem volt helye egy felvidéki családnak.

3

' Ugyanakkor pedig Nyomján egy 2-3 személyből álló belső telepes család - iparos foglalkozású - lakott egy 4—5 szobás gazdálkodói házat. Bérbe adtak ki szobákat!

38 A korábbi telepesek egy részének gazdálkodásával kapcsolatban is merültek fel aggályok. Köblény község a háború alatt harminc vagon búzát adott le, a telepítések után 8 vagon vetőmagot és kenyérgabonát igényelt. Pedig az újgazdák mentesek voltak az adótól, a leadásoktól.

39 A legnagyobb dologidőben voltak telepesek, akik inkább elszegődtek rakodómunkásnak, mintsem a maguk földjén dolgoztak volna.

40 Ilyen és hasonló esetekben kézenfekvőnek látszott, hogy egy pártatlan felülbíráló bizottság állapítsa meg a juttatott földaiapi ingatlan állapotát; és ha egyéb körülmények is indokolják, eszközöljön cserét.

41 Ezen irányban hatottak a belső telepesek zömét tömörítő föld művesszövetkezetekre (UFOSZ; FÉKOSZ) érkezett panaszok is. Kiskassán a kitelepítésre kerülő „svábok" őszi vetését hat szlovákiai áttelepített