Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Cseresnyés Ferenc: A szlovákiai magyarokat fogadó szervek telepítő tevékenysége Baranyában (1947-1948)

annak megállapítása is, hogy mennyi földműves és iparos elhelyezésére van lehetőség. Az eddig említett szervek közösen határozzák meg, hogy melyik betelepülő milyen és mekkora ingatlant kapjon.

1

' A kirendeltségnek minden bizottságba kellett egy-egy tisztviselőt delegálnia, a kiadások és szükségletek visszajelzése céljából. Pedig még maguk is szerveződőben voltak. Március 20-án három központból küldött tisztviselő dolgozott a kirendeltségvezető mellett. Egy hét múlva heten lettek, mert Paál a helyi ismeretek szükségességére hivatkozva felvett, ifi. alkalmazott még hármat. Igyekezett a létszámot duzzasztani, valamint gépkocsi szerzésével a szállítást megoldani, hogy a fenti igényeknek eleget tehessen.

18 A központ érezhetően idegenkedett a helybeli tisztviselők alkalmazásától. Feltehetően tartottak - nem alaptalanul - a telepítés (iki-, be) gyors, zökkenőmentes végrehajtását akadályozó esetleges elfogultságtól. Érdekes módon a várakozásokkal ellentétben, Baranyában éppen a Budapestről érkezettekkel volt baj. Rövid időn belül hármat kellett közülük elbocsátani, ill. visszaküldeni a központba. Az első márciusban a kirendeltségvezető m eg rágalmazásának vádjával, a második április közepén a hivatali hatalommai való visszaélés alapos gyanújával. A harmadikra május elején összeférhetetlensége miatt került sor.

19 Közben a kirendeltség természetesen igyekezett felkészülni az érkező szlovákiaiak fogadására. A központi elosztóhelyet Pécsre tervezték, a Batthyány-laktanyába. (250 embernek volt hely, poggyászuk elfért volna a közeli Reiner-féle gabonaraktárban.) Rendbehozatalára azonban hatezer forintra volt szükség. Ezt az összeget viszont a központ — kapva az alkalmon, hogy az igénylés elkésett — nem adta meg. Az elosztóállomások kijelölt helyeit - Dombóvár,

20 Mágocs, Alsómocsolád, Palotabozsok, Véménd, Pécsvárad, Mohács, Németbóly, Villány, Magyarbóly — elfogadták, ill. tudomásul vették. Az itt biztosítandó élelmiszerekre — lisztre, burgonyára, babra, olajra, húsra, stb. — kért kb. tizenötezer forint kiutalását azonban szintén megtagadták. Hasonló indoklással, mint a renoválásra kért összeg esetében. A szerveződés időszakában tehát zömmel azok a döntések, javaslatok lettek helybenhagyva, amelyek nem terhelték meg már előre a telepítés lebonyolítására szánt keretet.

21 Ez nyilván a tényleges szervezeti élet megkezdését is hátráltatta. 1947. április 1-től már kilencen dolgoztak a kirendeltségnél. Heten a központból érkeztek: a kirendeltségvezető, három telephelyfelkutató; egy megfigyelő, a telepes felülvizsgálatokhoz; egy szociális előadó és egy gépírónő. Két alkalmazottat a kirendeltség vett fel: egy telephelyfelkutatót és egy mindenest. (Iktató, irattáros, pénztáros.)

22 Készültek tervek, elképzelések a telepítési lehetőségeket felkutató, a juttatást végre is hajtó bizottságok, az ún. „repülőbizottságok" vonatkozásában is. A megye sajátosságait figyelembe véve, meghatározott munkakörrel rendelkező csoportokat terveztek, amelyeket egy irányító főcsoporttal szándékoztak egységbe fogni.

23 Az egység tagolása a következő volt: /. Irányító főcsoport: Vezetője a telepítési egység vezetője. Irányítja a csoportok munkáját, megállapítja munkakörüket, intézi a betelepítéssel járó anyagi, ellátási és személyzeti ügyeket. Közvetlen összeköttetést tart fenn a betelepítésben érintett egyéb szervekkel - „sváb" kitelepítési oszlopok, községi elöljáróságok stb. - és a központi hatóságokkal. //. Házkijelöiő (kategorizáló) csoport: A tényleges betelepítés előtt legalább nyolc nappal a számukra kijelölt községékbe, a kitelepítésre kerülő „svábok" névjegyzéke alapján megállapítja a betelepítésre alkalmas házakat és a már rögzített szempontok szerint osztályokba sorolja. Az így elkészült jegyzéket az irányító cso-