Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945-1949

nyelvi és szülőföldisrnereti tárgyakra mindazokon a helyeken, ahol nem teljesen anyanyelven folyik az oktatás. A teljesen anyanyelven oiktató iskolákban viszont a magyar nyelvet rendes tantárgyként oktassák. Véleményünk szenint a főigazgató javaslata közelebb állt a korszerű követelmények, a kétnyelvűség megvalósulására vonatkozó igények kielégítéséhez, annak ellenére, hogy diktatórikus jellege kifogásolható. Diktátuma azonban nem sokban tért el a gyakorlatban kialakult spontán helyzettől, inkább legalizálta azt. A központi rendelet szó szerinti betartására nem is volt lehetőség. A horvát (sokac) nyelvterületen a szülők nem kívántaik a teljesen anyanyelven történő oktatást, de ennek nem voltak meg a feltételei sem. Nem volt e feladatra kiképzett pedagógus és tananyag. Nem oldották meg az elhelyezési kérdéseket sem. A magyar nyelvű oktatás keretében az anyanyelvnek rendes tantárgyként történő oktatása visszalépést jelentett volna ott, ahol annak a főigazgató által is jelzett mértékű hagyományai voltak. A tanév a február 1-ére kialakított keretek között fejeződött be. 3. A délszláv nemzetiségek egyesületeinek tevékenysége A délszláv nemzetiségek anyanyelvi oktatása érdekében élénk tevékenységet fejtett ki a Magyarországi Szlovákok Antifasiszta Frontja Pécsett. Először adatszolgáltatási igénnyel lépett fel, majd a Novi Svet c. lapban, dr. Lásztity Szvetozár, a front területi szervének titkára szerkesztésében közzétették kívánalmailkat is. Elismeréssel szóltak a miniszteri rendeletről, melyben Baranya, Bácska, Somogy és Nyugat-Magyarország több iskolájában történt intézkedés az anyanyelvi tanítás megvalósítására. Kifogásolták a baranyai Kökény községben kialakult helyzetet. A teljesen sokac nemzetiségek lakta községben ugyanis csak magyar nyelvű tanítás folyt. Állítják, hogy itt nem végezték el a 2280/1946. M. E. rendeletben előírt népszámlálást sem, arra hivatkozással, hogy 1941-ben sokac anyanyelvűeknek, de magyar nemzetiségűnek vallották magukat a községbelliek. A cikkben az 1941. népszámlálás eredményét a körjegyző visszaélésének tulajdonították. Érdekes módon a cikk „jugoszláv nemzetiségű tanulókról" szól és az ő horvát és szerb nyelvű oktatásukat szorgalmazza. Követeléseiket Pécsre is kiterjesztik, állítva, hogy lakossága 10%-ban „jugoszláv" nemzetiségű, akik közül 30 fő tanuló, akire a rendelet hatálya kiterjed. Kifogásolják, hogy Pécsett az összeírás elmaradt. A főigazgató a miniszternek írt jelentésében elismeri a Kökényre vonatkozó állítást. Előadja a korábban már vázolt helyzetet, a szülők elutasító magatartását. Szerinte Berki József állami tanító kiifogástailanul beszéli a horvát-szerb nyelvet. A Pécsre vonatkozó állítást — mely nyilvánvalóan túlzó és szakszerűtlen (a lakosság 10%-ának sokkal több gyermekéneik kellene lennie 30 főnél!) - cáfolta. Mindössze 3 „délszláv anyanyelvű" tankötelest írattak be. Állítása szerint Pécs lakosságának összeírása is megtörtént még 1945-ben. A cikkben a tanítókérdést is felvetették. Igényüket a saját anyanyelvű tanítók foglalkoztatása jelentette, nem úgy, mint a múltban, amikora valamelyik „délszláv nyelvet" is beszélő magyar vagy német anyanyelvű tanító látta el a délszláv anyanyelvi oktatást. Átmeneti megoldásul tanfolyami továbbképzést kértek számukra.

2/1 A nemzetiségi iskolaügyet, illetve vele kapcsolatosan a délszláv nemzetiségekhez tartozó magyar állampolgárok összeírásának végrehajtását a felmerülő panaszok helyszíni felvételére alakult magyar-jugoszláv vegyesbizottság is figyelem-