Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945-1949

sére korábban oda helyezett Berki József állami tanító élelmezését és lakásának biztosítását a lakosság csak akkor vállalta, amikor a magyar nyelvű oktatásra áttért. A szülők a magyar nyelvű oktatást írásban kifejezetten kérték, ezért megnyugtatásukra célszerűnek látta annak bevezetését. A korábban odahelyezett tanítót a tanulók magas számára tekintettel otthagyná. Szükségét látta viszont a horvát nyelvnek kisegítő nyelvként történő használatát. Lothárd r.k. népiskola. A 14. § szerinti tanításra 12 tanulót írattak be. Várnagy Stefánia állami tanítónő otthagyását jovasolta. Mohács-Belváros és Mohács-külterületi r.k. népiskolák. A nemzetiségi anyanyelvi oktatásra igény nem jelentkezett, ezt a szülők írásban is közölték. A főigazgató által 1946. február 1-től kezdődően elrendelt anyanyelvi oktatással kapcsolatban az iskolaszék elnöke azt jelentette, hogy Mohács-Belvárosban e tárgyban tartott szülői értekezleten senki, MohácsKülvárosban csak 1 szülő kérte a szláv anyanyelvi oktatást. A nemzetiségi oktatást mellőzhetőnek tartotta. Mohács-Alsókanda r.k. népiskola. A helyzet a város többi iskolájához volt hasonló. Tekintettel arra, hogy már korábban sem és most sem kérték a szülők a nemzetiségi oktatást, ezért a magyar tanítási nyelv meghagyását, Rozgonyi Lászlóné állami tanítónő visszahívását javasolta. Mohács-Felsőkanda r.k. népiskola. Az 1946. február 3-án tartott szülő értekezleten a szülők valamennyien a 14. § szerinti oktatás bevezetését kérték. A beíratáson erre hivatkozással (azt végleges döntésnek gondolták) kevesen jelentek meg. A szláv anyanyelvű tanulók száma 30 fő, ezért a szülők korábbi kérését teljesíteni javasolta. A feladat ellátására Gyulai Kornélia r.k. tanítónő - akit éppen akkor választottak meg — alkalmas. Monyoród r.k. népiskola. A 13 horvát tanuló szülője nem kért anyanyelvi oktatást. Korábban, 1946. február 5-én azonban ,, . . . a szülők és az iskolaszék egyaránt..." kérte a 14. § szerinti rendszer bevezetését, erre tekintettel azt elrendelhetőnek tartotta. Olasz r.k. népiskola. A 34 horvát anyanyelvű tanuló közül 5 fő a nemzetiségi nyelvű tagozatba, 2 fő a 14. § szerinti tagozatba iratkozott. A korábban idehelyezett Hartwein Fülöp állami tanító feladatának a 14. § szerinti oktatást javasolta. Püspökmárok r.k. népiskola. A 13 szláv anyanyelvű tanuló közül 11 fő a 14. § szerinti oktatást kérte. Ennek bevezetését javasolta. Szalánta r.k. népiskola. A szülők már korábban is és a beiratáskor is csak a vallástannak az anyanyelven történő oktatását kérték. A 14. § szerinti oktatást mellőzni javasolta. Mátyus Viktória állami tanítónőt, akit korábbam az anyanyelvi oktatás ellátása céljából helyeztek ide, a magas (63 fős) tanulólétszám miatt otthagyná. Szőkéd r.k. népiskola. A 15 horvát anyanyelvű tanuló közül ugyancsak 8 kérte a 14. § szerinti oktatást, ennek ellenére, a szülők korábbi állásfoglalása alapján a már működő tagozat fenntartását, az e célra odahelyezett Udvary Ferenc állami tanító otthagyását javasolta. Versend r.k. népiskola. A beiratás eredményétől függetlenül az 58 tanuló részére a 14. § szerinti horvát nyelvű oktatás meghagyását javasolta. Korábban ugyanis e mellett foglaltak állást. A tagozat oktatását Dékány István igazgató tanító látta el. Somogyban korábban sem és ókkor sem érkezett a tanügyi hatóságokhoz a nemzetiségi oktatás valamelyik formájára igény, ezért a tanfelügyelő nemleges javaslatát a főigazgató támogatta. A beiratáskor készített jegyzőkönyvek a szülők állásfoglalását ugyan hitelesítik, ennek ellenére a teljes elutasítás nem megnyugtató. A kételyt a beiratást végző bizottság személyi összetétele is táplálja. A bizottságnak mind az öt községben tagja volt dr. ßatka László tanügyi tanácsos. A községi elöljáróság képviseletében a községi bíró vagy helyettese, az öt községből négyben magyar nevűek. Az iskolafenntartók képviseletében az iskola széki elnök (egyházi, világi), vagy a gondnok jelent meg. Közülük egy községben a gondnok magyar, az elnök német nevű. Az érdekelt nemzetiségekhez tartozók nevében 2-2 személy (Tótújfaílun 4 személy) volt jelen. Felsőszentmártonban a nemzetiségieket két magyar nevű (Gulyás György és Gyutasi János); Potonybon egy német nevű (Kroner János) és egy horvát nevű (Golobits József); Lakácsán egy-egy magyar és horvát nevű (Hajós György és Sandorics István); Szentborbáson két horvát nevű (Detelics András és Borics György); Tótújfaluban három magyar és egy horvát nevű (Kiss József, Kovács Pál, Pandúr Lajos, illetve Virovácz József) szülő képviselte. A beíratáson részt vett tanítók közül háromnak magyar, kettőnek szláv