Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944
A VKM. 135.048/1939. IX. üo. sz. szigorú utasítósára sem volt hajlandó az iskolaszék az egységes rendszerre áttérni. A római katolikus, három tanerős, három tantermes, részben osztott, felekezeti iskolában a tanulók 76,6°/o-a német anyanyelvű volt az anyakönyvi napló szerint. Balázs Ferenc 1939-ben két alkalommal ellenőrizte a tanítási rendszert, továbbá 9 órát látogatott és tapasztalatairól külön jelentésben számolt be a miniszternek. Utalt arra, hogy 1939 januári püspöki utasításra megszervezett egységes rendszerű kisebbségi tantervű tagozatba egyetlen gyermeket sem írattak be a szülök. A VKM. állami kisegítő német oktatásra képesített tanítót küldött le az iskolaszék és az egyházi főhatóság megkérdezése nélkül. Ezt az iskolaszék törvénytelennek minősítve a tanítót elutasította. A somogyi tanfelügyelőség kiküldötte jelenlétében, az iskolaszék minden tagjának részvételével gyűlést hívtak össze, amelyen név szerinti szavazással valamennyien a tiszta magyar tannyelvű tagozat fenntartása mellett határoztak. Ezt megelőzően 59 német anyanyelvű tanköteles gondviselője kérvényt nyújtott be és a következőket írták: ,, . . . valamennyien magyarul tanultunk iskoláinkban. Apáink építették fel még az iskolát, magyarul érezünk magyarul beszélünk s nem szégyelljük, sőt büszkék vagyunk, hogy magyar—németek vagyunk. Tudunk imádkozni és énekelni és nem is felejtünk el németül. Most mi különösen megőrizzük mindezt magunknak, nem kívánjuk annak a pár hangadónak a parancsára megváltoztatni szokásainkat. Követeljük a magyar tanítást, Gyermekeinket nem kívánjuk más, mint teljesen magyar nyelven tanító iskolánkba beíratni . . ." 1938. december 8-i külön jelentésében Balázs Ferenc a fentieken kívül olyan összefoglalást adott, amelynek alapgondolatai és megállapításai összecsengenek a szülők kérésében megfogalmazottakkal. Minden részletnek személyesen nézett utána, mivel a VKM. külön utasításban értesítette, hogy ,, . . . a megszaporodott Volksbund interpellációikat kerülendő, dokumentumokkal kell alátámasztani a törvényes rendelkezésben előírtaktól eltérő szisztéma fenntartását . . ." A 163 iskolaköteles tanulóból 79 német, 84 magyar anyanyelvű az iskolaszék kimutatása szerint. A magyar környezet hatására már a családban is többet beszéltek magyarul és a játékban, valamint egymással való érintkezésben szinte kizárólag magyarul beszéltek. Óralátogatási tapasztalatait öszszefoglalva rámutatott arra, hogy a magyar nyelv törvényszerűségei szerint gondolkoznak. Az évtizedes magyar nyelvoktatás miatt alig lehet őket németül megszólítani ,, . . . gyönyörű tősgyökeres magyar tájszólásban beszélnek magyarul . . ." Több szülővel történt beszélgetés nyomán arra is utalt jelentésében, hogy ,, . . . a németség szélsőséges mozgalmának elítélése miatt őket sajtóban ért támadás még inkább megerősítette a magyarsággal való összetartásban. A németek itteni hangulata jelenleg nem teszi lehetővé, hogy a kisebbségi tanítási nyelv bármilyen formáját rendszeresítsük annak ellenére, hogy nyelvi igényeiket valamilyen módon mégis támogatni kellene". Balázs Ferenc javasolta, hogy későbbi időpontban esetleg ha e falu miatt a VKM. szervező politikáját terhelés érné valahonnan, akkor a 11.000/1935. ME. sz. r. 1. bekezdésének 3. paragrafusát lehetne alkalmazni. Azt megelőzően azonban — ismerve a falu szilárd elhatározását — rendszeres agitáció lenne szükséges . . ." Az 1939/1940. évről a miniszterelnöknek készített összefoglaló jelentésében megjegyezte, hogy a három megyében, valamint Bács és Pest megyei látogatásakor végzett hasonló jellegű vizsgálatok alkalmával, a tulajdonképpen ténylegesen német származású lakosság között sehol nem tapasztalt a mai német modern fascista iránynyal szemben ilyen erős szembenállást, amelynek folyománya a nyelvkérdésben is az elütő magatartás . . Valószínű a magyar tagozat maradt fenn továbbra is, mert Balázs iratai között többé nem bukkant fel Szomajom, tehát nem felügyelte a továbbiakban. 130. SZOROSAD A lakosság 75,8%-a, a mindennapi tankötelesek 81,8%-a német anyanyelvű az 1941. évi népszámlálás, illetve az iskolai anyakönyvek alapján. A korábbi évtizedekben magyar nyelven folyt az oktatás. Egy osztatlan, egy tantermes, egy tanerős iskolában 1940-től egységes rendszer szerint folyt a tanítás. A tanulók anyanyelvi készsége miatt, és a tanítók módszertani tapasztalat hiányában sok nehézséggel küszködnek a kisebbségi tanterv által előírt német anyanyelvű értelem és beszédgyakorlat órákon, ,, . . . A magyar beszédkészség a realitás, a német anyanyelv feltüntetése inkább tradíció, valamint az új irányzat hatása". A gyermekek többségénél az elemi dolgok kifejezése is nagy nehézséget okozott a német nyelven. A szülők közül sokan kifogásolták az egységes rendszerre való áttérést, megelégedtek volna az írás-olvasás tanításával. 264
