Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944
zőket írta: ,,. . . Gyód községben a lakosság 94,9%-át németek alkotják, a magyar ajkú tanulók száma oly csekély, hogy ezek tanítására külön tanerőnek a foglalkoztatása nagy teherrel sújtaná a községet, s nem tenné lehetővé az egyik tanerő munkarendjének teljes kihasználását". 42 1940. szeptember 2-án kelt egyházmegyei tanfelügyelői átirat a gyódi iskola tannyelve ügyében arról értesítette Balázs Ferencet, hogy a VKM ismét megváltoztatta a tanrendet, s egy magyar tagozatot, továbbá egy egységes rendszer szerinti, kisebbségi tantervvel tanító tagozatot állított fel. Balázs két hét múlva ismét látogatást tett Gyódon. Tapasztalatairól készített statisztikai jelentésből a következők derülnek ki: a VKM-rendelet ellenére csak magyarul folyik a tanítás. Semmit nem hajtottak végre a kisebbségek érdekében, mert a lakosság, bár szinte kizárólag német, nem kívánta a magyar nyelvű tanítás megváltoztatását. Balázs egyrészt figyelmeztette az iskolaszéket a VKM-rendelet sürgős végrehajtására, másrészt továbbra is ragaszkodott a német anyanyelv tanításának biztosításához. Látogatását követően másnap, november 21-én, levelet kapott Vucskits Imre plébánostól, iskolaszéki elnöktől. A plébános kifejtette, hogy a nyelv évek óta akut kérdés a faluban. Bár sem az iskolaszék, sem a tantestület a lakosság között nem agitált a német tagozat felállítása ellen, egyetlen német szülő sem kívánta gyermekét német tagozatba íratni. Mikor kidoboltatta, hogy valamennyi szülő jelenjen meg ennek megtárgyalására, senki sem jött el az iskolába hirdetett értekezletre. A szülők azzal érveltek, hogy a magyar falvak közé ékelődött Gyód ifjúságának életszükséglete, hogy jól tudjon magyarul. A családban viszont tökéletesen megtanulhatnak németül beszélni. Balázs alapos vizsgálódás után 1940 decemberben ismét kimerítő jelentést küldött a VKM-be a gyódi esetről. Az anyanyelvi oktatás valamilyen formája mellett tört lándzsát hangsúlyozva, hogy a kisebbségi nyelv védelme mellett a falu kétnyelvűsége, annak valóságos mindennapi hasznát jelenti. A német nyelv megőrzése mellett a magyar tanítás nem ütközik nehézségekbe, mert újra hangoztatja, hogy egyformán beszélnek németül és magyarul a szülők és gyermekek. Megtoldja továbbá egy politikai fejtegetéssel is, amelyben halvány utalást tesz a német agitáció bekövetkezésére. ,,. . . mindenképpen meg kell oldani a 94% németség anyanyelvi gondjait. Ezt parancsolja szerény nézetem szerint a józan politikai megfontolás is, mert az itteni jelenlegi helyzet láttán és ismeretében, könnyen megtörténhetik, hogy bizonyos hatások alatt akadhatnak, akik az eddigi saját maguk követelte tisztán magyar nyelvű tanításból vádat kovácsolhatnak a kormányzattal szemben és saját követelésüket majd elszenvedett sérelemnek tüntetik fel . . ." Jelentése végén igen erélyesen követelte az egységes oktatási rendszer bevezetését, kisebbségi tantervvel. Három hét sem telt el, amikor Paikert Géza miniszteri osztálytanácsos értesítette, hogy a gyódi népiskola oktatási rendszerének kérdése „...további intézkedéseket nem igényel, mert a német birodalmi kormány és a m. kir. kormány között létrejött bécsi egyezmény alapján előreláthatóan új oktatási rendszer bevezetésére kerül sor . . ." Balázs Ferenc minden véleménye és javaslata elvesztette aktualitását. Gyód Hóman miniszter rendelete értelmében (25.370/1941.) a teljes német nyelvű oktatásra tért áf/' 3 25. HEGYHÁTMARÓC R.k., osztatlan (I—IV. o.), egy szükségtanteremben folyik a tanítás, egységes rendszerű, kisebbségi óraterv szerint. A magyar anyanyelvű tanulókkal napi egy órát foglalkoznak külön órában. Balázs 1939 májusi jelentése szerint mind a tanító, mind a lelkész jól beszéli a német nyelvet.' 1 ' 1 1940. január 8-i látogatáskor megállapította, hogy a szülők között a német agitáció elégedetlenséget szít. 45 1941. március 10-i jelentése szerint az egységes oktatási rendszerrel a lakosság továbbra is megelégedettnek tűnik. A változás 1942-re azonban alaposan átalakította a helyzetet. A 25.370/1941. sz. VKM sz. r. alapján megszervezték az osztatlan magyar és német tagozatokat (I—VIII. o.). Az egyetlen szükségmegoldású tanteremben váltott tanítással folyt a munka. A német lakosság részéről 1941-től erős óhaj mutatkozott meg az anyanyelvi oktatás bevezetése iránt. A szülők gazdagok, a magyarok igen szegények, a könyveket is kölcsönkönyvtárból pótolták a tanulók részére. A német tagozatban a tanító jól, a lelkész tökéletesen beszélt németül. 40 A magyar tagozatba a cselédség gyermekei jártak, hazulról hozott anyagi és szellemi nyomorúsággal. A legelemibb ismeretek is hiányoztak. A német tagozatban rendkívül magas nívójú az oktatás, a tanulók „tudatosak, közlékenyek, komoly gyakorlati ismereteik vannak". A magyar nyelv tanítása a német tagozat I—II. osztályában szépen megindult. Az eredmény átlagon felüli. 47