Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

és más népek és kormányok magatartásától függetlenül, nekünk meg kell mutatnunk, hogy egy új Európában csak a kisebbségek egyenjogúságának fejlesztésével valósíthatjuk meg önmagunkat..."

11 Évről évre megismétli gondolatait, amelyek eléggé letisztultak és sok negatív vonást elveszítenek. A magyar kultuszminiszteri osztályokon dolgozók azonban mintha nem vennék észre. Válasz fejtegetéseire sem helyesléssel, sem ellenkezéssel nem érkezett. Az 1938-1944 közötti helyzetelemzéshez 698 iskolalátogatási jegyzőkönyv és 14 országos összefoglaló jelentés áll rendelkezésre, amelyeket a miniszterelnöknek, a VKM IX. ügyosztályának küldött. Eléggé egybehangzóan csendül ki valamennyiből a kétségbeesés az iskolaügyben jelentkező súlyos konfliktusok miatt. A falvak vezető rétegében ,,. . . gyanakvó érzésektől kavargó felfogások uralkodnak az egységes rendszerrel szemben. A tanítóság nagy része is kezdi csak átmeneti rendszernek tartani . . . Igen sokan csak a napi külpolitika (értsd: német birodalmi nyomás) függvényét látják benne, ... a tanítóság szemben áll a kormánypolitikával . . . nem látja a kisebbségek részére teendő engedményeket szükségszerűen a nemzet érdekét szolgáló folyamatnak... Sőt nem egy felügyeleti szerv (a megyei tanfelügyelőségekre és tankerületi igazgatókra célzott - Sz. L.) is szükséges, hogy felülvizsgálja álláspontját a kisebbségi iskolaügyben, és ezen belül is az anyanyelvi oktatás fejlesztésében . . ." Balázs tulajdonképpen konstatálhatta, hogy a politikai élet legkülönbözőbb területén jelentkező német előretörés, a kulturális és elsősorban az oktatás terén ellenállásba ütközik. A kisebbségi iskolaügyben történő egyébként progresszív megoldásokat is elveti a tanítóság, ellenzi és akadályozza az egyházi főhatóság. Az eszmei alap, amelyen állnak a németellenesség és a Volksbund-ellenesség. E haladó vonás azonban az évtizedeken át hangoztatott nacionalizmussal együtt jelentkezett. Mit állított, mit tudott szembeállítani ő, aki elszánt híve volt és kétségkívül a kisebbségi jogok őszinte harcosa? A harmincas évek végi és negyvenes évek eleji területrevízión alapuló ,,. . . egyenlő nemzetek egyetemes jogát . . .", a német erővel és nyomással kikényszerített megnagyobbodott országban.

12 Megrendülése a második bécsi döntést követő látogatásai után következett be. A nemzetiségi lakosságú falvakban az ellentétek politikai síkon és az iskolakérdésben is olyan fokon éleződtek ki, hogy nem egy helyen összeütközésekre került sor. A meglátogatott német falvakban - írta - ,,. . . a nemzetiségi kérdésben szélsőségesen gondolkodó volksbundista elemek, a kulturális törekvések megalapozása és kiépítése talajáról, más területre csapva, tudatosan és tervszerűen, erős agreszszivitással oly propagatív tevékenységet fejtenek ki, melynek célja szemmel láthatóan a népnek és a falu vezetőinek szétválasztása ... a különböző nemzetiségek és a magyar sorsközösség gondolatának lehetetlenné tétele . . A második bécsi döntést követően a Délkelet-Dunántúl német nemzetiségű falvainak hangulatát, továbbá az iskolaügyben jelentkező válságos helyzetet a miniszterelnökhöz írt tájékoztató jelentéséből ismerjük - amelyet egy hét múlva a szolgálati úton megismételve a VKM részére is eljuttatott - többek között a következőket írta: ,,. . . a német anyanyelvű nép fiatalabb, tapasztalatlanabb, és éppen ezért hevülékenyebb korosztályainál a bécsi döntés nagy lelkesedést okozott, széles változatú kilengéseik gyakran a továbbképző iskolai tanulókig is eljutnak, sőt végső rezgéseik egyik másik helyen még a mindennapi iskolába járó tanulóknál is érezhetők. A falu vezetői fájó érzéssel, megrendülve, de legtöbbször tehetetlenül kénytelenek szemlélni e jelenségeket. A nép idősebb korosztályai óvatosan, tartózkodóan, sokszor hallgatag rosszallással is nézik mindezeket, de aktív