Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt

nappal korábban, január 27-én tárgyalta a karlócai kongresszus. A 18. század közepén jelentéktelennek tartott ügy ma már több szempontból is figyelmet érdemel. Nemcsak az ügyintézésről tájékoztat, hanem arról is, hogy a vármegye hogyan kezelte az ilyen panaszokat, ezért röviden ismertetjük. A kisjakabfalvai pap azzal a panasszal fordult a karlócai kongresszushoz, hogy a pestis idején végzett szolgálatait a földesúr csak mérsékelten honorálta. A vármegye vizsgálata megállapította, hogy a pap

133 a pestisben meghalt újpetrei lakosokat nem a járvány idején temette el, hanem csak a pestis múltával végezte el a szertartást a sírhalmuknál.

13/1 A földesúr, gróf Batthyány Károly „az érdemtelent ezért a kis fáradságért még így is" szépen jutalmazta, amikor 10 forintot adatott neki. A vármegye megadta, a Helytartótanács bizonyára elfogadta a fenti véleményt. A pap mentségére jó kétszáz év után is hozhatunk fel érveket. Pestis idején a haláluk napján kel-lett eltemetni az embereket, lehetőleg éjjel. A kisjakabfalvai pap akkoriban vagy 15 faluban búcsúztatta a járvány áldozatait, nem érhetett oda minden temetésre. Az 1713. évi pécsi pestis idején a betegek lelki gondozására az egész püspöki városban is csak egyetlen ferences barát vállalkozott. Azután, hogy ő is megbetegedett, a sírásók csak elhantolták a halottakat, mert más pap nem lépett a barát helyére. A járvány utolsó két hónapjában a városi plébánia anyakönyvébe még az elhunytak nevét sem írták be. A sok pécsi pap közül gyávaságért csak a barátot marasztalták el, mert a pestist túlélve pánikba esett és még a karanténba utaltak közelébe se mert menni. Nesselrodt, az akkori római katolikus püspök sem buzdíthatta hivatásuk végzésére a lelkészeit, mert ő már a járvány felismerése után két nappal, háza egész népével Székesfehérvárra menekült.

135 A római katolikus papok hivatástudatának a hiányosságait bizonyára másként ítélték meg a vármegyei urak, mint a görögkeleti pópa vitatható mulasztását. A vármegye és a klérus hasonló megnyilatkozásait a rácokkal szemben azonban csak kicsinyes kellemetlenkedésnek tekinthetjük. Eltávolításukat a bólyi uradalomból ezekkel nem indokolhatjuk meg, ezért a tényleges okot másban kell keresnünk. Korábban már említettük a majorsági területek növelését és az azzal járó többletrobotot.

136 A majorsági földekről behordott és kicsépelt termények tárolására magtárakat, őrlésére ,,nagy Kassárna Malmot" kellett építeni. A magtárak építését az is indokolta, hogy a régi lakosok természetes szaporodása és a németek betelepítése miatt több lett a jobbágytelkek száma, ezzel együtt a terményekből beszolgáltatott nagy és kis kilenced; sőt az utóbbit még a kerti veteményekre is kiterjeszették. Építettek még vendégfogadót, istállót és „serházat" is.

137 A bólyi uradalomban más építkezésekhez is kirendelték a jobbágyokat és a zselléreket. Az ország többi római katolikus földesurához hasonlóan a Batthyány család tagjai sem törődtek az uradalmaikban élő görögkeleti és protestáns parasztok vallásos életével, iskoláztatásával. A római katolikus németek betelepítésével azonban a földesúr, mint kegyúr, ezek népesebb falvaiba templomokat, plébániákat és tanítói lakásokat építtetett, valószínűleg a klérus nyomására. Hogy ő maga ne károsodjon, „az ezek építéséhez és javításához szükséges igás és kézi munkát a jobbágyaival végeztette, szintén a heti roboton felül".

138 Az egyházi építkezéseknél nem voltak figyelemmel a robotra rendelt jobbágyok és zsellérek vallására. Az uradalmi földeken, majorságokban és az építkezéseken végeztetett megszámlálhatatlan robot miatt a jobbágyok pár év után elszegényedtek. Az úriszékhez benyújtott későbbi panaszukban keseregve írták, hogy a házaik, kertjeik elpusztultak és a földjeik művelésére alig jutott idejük. Sokan már sótlanul sütötték a ke25. B. Helytörténetírás 1982. 385