Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Katona Magda: Evlia Cselebi Baranya megyében

Ekkor a padisah gyengélkedni kezdett, orvosai minden evéstől-ivástól eltiltották. A bölcs Szokolli Mehmed pasa még a negyven személyi testőrét is kiparancsolta a sátorból, csak Dzsafer aga főfegyverhordozó, az én atyám, Dervis Mehmed aga reiszülküttáb, Feridun Efendi és Kuzu Ali aga teljesítettek szolgálatot ágyánál. E négy titoktartó férfin kívül más nem is láthatta a padisaht. Szokolli vezír a nagybeteg szultán nevében negyvenezer szerdengecstinek nevezett önkéntest felfegyvereztetett. Azon a napon tízezer kecske szarvaira párosával kanócot kötöttek és meggyújtották sötét éjszakában. Egy önkéntes nagy zajjal átrobogott a pallón a várhoz vezető töltésen, egy köszemeni birkát vonszolva maga után. Mikor átrohant, az igazhitű katonaság igen nagy hanggal kiáltozta Allah nevét. Az összes kecske egyszerre szaladt a vár felé. Az ellenség azt hitte, hogy húszezer oszmán harcos indul rohamra kezében fáklyával. A kecskéket embereknek vélték, ellövöldözték rájuk az összes ágyúgolyót és lőport. Minden kecske elpusztult, de a negyvenezer harcos félelem nélkül mehetett a várhoz és anélkül, hogy tüzet nyitottak volna rájuk, elfoglalták a középső várat. Kitűzték a győzelmi zászlókat és gülbang-i Mohammedi-t'

18 olvastak. Az ellenség a belső várba menekült. Kétezren estek el közülük és hétszáz igazhitű halt mártírhalált. Mikor elújságolták a szultánnak a vár elfoglalásának örömhírét, a nemes Padisah így sóhajtott fel: „Hej, az a Szigetvár! Ha belső várát nem is tudtuk elfoglalni, az én testem vára megadás előtt áll! . . ." Eképp tudatta, hogy közeleg számára a vég. Azon a napon, vagyis 974. szafar havának 22. napján

49 a Padisah elhagyta földi trónját, megtért atyáihoz. A bölcs és előrelátó Szokolli vezír Dzsafer aga fegyvertárnokkal, Feridunnal, boldogult atyám, Dervis Mehmed agával, Kuzu agával és Abdi efendivel együtt felhasította a szultán hasát, ámbrával, mósusszal, sáfránnyal hintették meg. Belső szerveit a sátor belsejében elhantolták. Szívét, tüdejét, máját és a később levágott fél kezét pedig ott temették el, ahol jelenleg türbéje áll. Szokolli így szólt az öt úrhoz: „Tegyetek úgy, mintha Szülejmán Khán még élne, halála híre ne adjon alapot semmi szóbeszédre. Sőt, úgy kell beszélni róla, mintha még élne. A Padisah ételt, orvosságot kér!" - utasították a főétekmestert és a khazinedártól továbbra is rendelték mindazt, amire egy élőnek szüksége van. Szokolli vezír mind az öt társát megeskette a titoktartásra. Nagy titokban egyik társát elküdte a trónörököshöz, Szelim Khán kütahiai válihoz az alábbi üzenettel: „Királyi atyád meghalt. Padisahom, ha nem érsz idejében Szigetvár alá átvenni a seregek parancsnokságát, Allah összes szolgája és a Próféta zászlaja az ellenség kezébe kerül. Istennél a kegyelem!" Azonnal összehívatta a szultáni divánt és így szólt a szultán nevében: „Padisahunk mindenkit üdvözöl. A középső vár bevétele annyira megörvendeztette, hogy betegsége megenyhült. Arra bíztat minket, hogy a belső várat mielőbb foglaljuk el, míg be nem áll a tél. Akik ezt megérik, jelentős tisztségeket kapnak adományul!" Ily módon fellelkesítette a divánt. Százötven díszkaftánt osztott szét a vezírek és a fáradt katonák követei között. Szokolli irányításával a belső vár tavát feltöltötték kővel, földdel, fával, deszkával, így lassan-lassan a harmadik vár falaihoz értek. Elérvén a palánk-falakat, kátránnyal gyújtották meg annak fáit, de az ellenség elszántsága katonáinkat sorra visszaverte. A vár felégetett helyeit a védők feltöltötték földdel és azok erősebbek lettek, mint valaha és éjjel-nappal tűz alatt tartották az igazhitű kato-