Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Bezerédy Győző: A városkép és városszerkezet alakulása Pécsett

Igen keveset tudunk általában Pécs középkoráról. Nem ismerjük a városháza, az egyetem helyét sem. A régészeti kutatásoknak általában leletmentő jellegük van, az előkerült kevés adat miatt nem lehet megrajzolni a középkori Pécs településének arculatát. A legrégibb lakott részek egyike a Kossuth Lajos utcától északra fekvő terület. A régészeti emlékek előkerülése azonban mégis itt a legritkább. A mai utcavonalak - a legutóbbi változtatásoktól eltekintve - a középkori utcavonalakat követik. A Haüy által rajzolt térképre pl. nagyjából rávetíthetők a mai utcák és házak. Haüy ismert vázlatát 1686-ban készítette, közvetlenül a török kiűzésekor. Amit a török épített (dzsámik, fürdők) azt külön feltüntette a rajzon, amit nem a török épített, az középkori. Mivel az utcavonalak megegyeznek a középkorival, a házak zöme olyan alapokra épült, mely középkori, de nem minden esetben csak alapokra, gyakran falakra vagy helyiségekre, ritkábban egész házakra. Ebből logikusan következik az, hogy mai belvárosi házaink egy részének középkori előzménye van (pl.: Kossuth L. u. 43., 36., 40., illetve Leonardo da Vinci u. 12.). A Belváros házaínak a zöme bizonytalan eredetű. A későbbi romantikus vagy eklektikus átépítések rendszerint azonban csak a külsőt változtatták meg (esetleg emeletet építettek rá: Kossuth L. u. 38.), az épületben, a vakolat alatt hallatlanul értékes, korábbi építési korszakok emlékei találhatók. Ezek az építési szakaszok általában jól nyomon követhetők már az épület tömegéből is. Pécs épületeit a 19. század második feléig a földszintes és az egyemeletes házak jellemezték. Fényes Elek szerint „a belvárosi házak általában csinos, egészséges, kényelmes lakást nyújtanak, csaknem mindnyájának van udvara és kertje ... a külvárosi házak azonban még többnyire zsúppal födvék, alacsonyak és több helyütt nedvesek." Náray János 1845-ben a következőket írta a városról: ,,Egész új sorházak emelkednek, utczái többnyire kövezettek, de van még elég mi az után sóhajt; lejtőssége azt eszközli, hogy emberi kezek nélkül, egy jó eső az utczákat kisepri; de az itt ott volt föld alatti csatornákat el is iszapolja. Utczái keskenyek, 's ó modor szerint rendetlenek; egyik ház beljebb, a másik kiljebb állván . . ." Pécs panorámája mindenkit megfog, csaknem kétszáz éve ezt tartja minden idegen, helybeli a város legfőbb értékének. Azonban csaknem 200 éve mindenki látja azt is, hogy a város házai nem a legkifogástalanabb állapotban vannak. Sajnos, ennek sokszor szinte dühösen megvalósított bontási láz lett a következménye. Nézzünk erre egy példát. A városról az egyik első olyan ismertető, mely az idegen látogatóknak szólt, 1907-ben készült a nevezetes Pécsi Országos Kiállítás alkalmából. A Kiállítási Kalauz I. kötete bemutatja a várost, annak nevezetességeit. Ebből idézzünk: „Amikor az idegen elhagyja a pályaudvart, meglepi az ahoz vezető út arányos volta és szélessége, de nehogy a város szívébe csalódás érje az idegent, már e helyütt említjük, hogy ilyen rendes, szabályozott utcával a városban már nem találkozhatik. Pécs hegyes fekvésű város, melyet a törökök, akik másfél évszázadnál nagyobb időt töltöttek a török basák által J

,paradicsom"-nak elnevezett városban, saját módszerük szerint zegzugos városnak építették. Még néhány év előtt is számos emlékével találkoztunk itt a török időknek, török építészetnek, sőt még most sem tűntek el az utolsó maradványok. Hegynek törő városban leküzdhetetlen akadályokba ütközik a város szabályozása. Különösen, ha nem állanak a városnak eszközök rendelkezésre, hogy régi vityillók lebontására és megfelelő díszes lakóházak építésére kényszerítse a háztulajdonosokat. Ezért találkozunk modern épületek mellett düledező régi házakkal ..." - A századfordulón ez uralkodó szemlélet