Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"
TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Márfi Attila: Adatok a lapisi római kori őrtorony történetéhez levéltári források alapján
a környék építkezéseihez széthordták azokat.) Először ezeket a lapokat távolították el s akkor bukkant elő a romok közepén egy 'kis nyílás, melyet először 'kútnak gondoltak. Bereznai a legalacsonyabb falrész (80 cm) mellől lehajolva elem lámpa segítségével kutatta át a romok alisó szintjét. Ekkor találta meg az őrtorony feltárásánál előkerült pénzérmék nagy részét. Visszaemlékezése szerint a padlószint finom föld volt, vagy homokkal lehetett borítva. Bereznai okkor leállította az út további építését azon a területen, s a munkások közül megbízott egyet a romok állandó felügyeletével. Ezután Tömösközivel közösen megszámolták a leleteket, s azokról feljegyzést 'is készítettek. Tömösközi két nap múlva adta át az érméket a feljegyzéssel együtt Rábay erdőmesternek. Az érméket az erdőőr Rábay Gyula visszaérkezéséig a Lámpás-völgyi erdészházban helyezte el. (Rábay ugyanis egy erdészkongresszuson tartózkodott Sopronban.) Itt érte utói Bereznai távirata, melyben tájékoztatta az eseményekről. Pár nappal később Rábay megbeszélést tartott Bereznai Józseffel és dr. Horváth Tibor régésszel. Ezen a tárgyaláson a romok további sorsát s az erdőgazdaság segítségét beszélték meg. Felügyelete alatt folyt a további ásatás és gyűjtötték össze a leleteket. Rábay Gyula leletjelentésére a Pécs szab. kir. város Majorossy Imre múzeumvezetősége dr. Horváth Tibor városi múzeumi régészt bízta meg a feltárás szakszerű irányításával 4 Dr. Horváth Tibor kétszer szállt ki a helyszínre a napvilágra kerülő emiékek helyszíni tanulmányozására és az esetleges útbaigazítások megadására. Az addigi ásatásokra vonatkozólag dr. Horváth szakvéleménye a következő volt: „Mindaddig, amíg az épület teljesen nincs feltárva, elhamarkodott dolog lenne határozott véleményt nyilvánítani a rendeltetéséről. Mégis valószínűnek látszik, hogy ezen a fontos kilátóponton az őrtorony szerepét töltötte be. Sopianae helyrajzáról a temető és az ókeresztény épületek kivételével meglehetősen keveset tudunk. így örülnünk kell ennek az emléknek, mely egyrészt a város védelmi rendszerére nyújt adatot, amiről eddig semmit sem tudtunk, másrészt pedig, erre turisztikai szempontból szeretnénk rámutatni, a Mecsek történeti emlékeinek a számát szaporítja. Amennyiben anyagilag ez lehetséges, nagyon érdemes és kívánatos az épület falait teljesen kiásni, azután pedig a megőrzésükről kell gondoskodni (vékony betonréteggel burkolva a felületet), nehogy a téli esőzések és fagyok rongálják. Az erdei út építésével kapcsolatosan a romokat teljes egészében fel fogjuk tárni és annak megtörténte után, részletes jelentésemet be fogom terjeszteni." Az ásatáskor előkerült római kori tárgyi leleteket az erdőmester átvételi elismervény ellenében beszolgáltatta a városi múzeumnak. 6 Időközben a Mecsek Egyesület vezetésével a testület tagjaiból egy bizottságot alakítottak. Feladatuk volt a romok megtekintése és a további sorsának eldöntése. 7 A bizottság vezetője dr. Reuter Camilla egyetemi tanár volt, a Mecsek Egyesület akkori alelnöke. A társaság további tagjai: vitéz Kárpáthy Olivér alezredes, vitéz Afra Lajos bankigazgató, a Kiss József asztaltársaság főtitkára, Páldy Géza MÁV főintéző, Fridrich Sándor gyógyszerész, dr. Horváth Tibor régész, és Rábay Gyula erdőmester. Az 1939. VIII. 6-i helyszíni bejárás alkalmával mindannyian egyetértettek abban, hogy a falmaradványokat sürgősen helyre kell hozni és a turisztika, valamint az érdeklődők rendelkezésére kell bocsátani. Olyan elképzelések is akadtak, mely szerint pavilonszerű építményt kellene a romok fölé emelni, hogy állagát ezzel is megóvják. Ugyanezen a napon a városi erdőhivatal jelentést tett Pécs szab. kir. város polgármesterének az ásatások eredményéről és vele együtt csatolta dr. Horváth Tibor jelentését és szakvéleményét. Az alábbiakban közöljük a városi múzeum régészének jelentését:
