Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Szüts Emil: Adatok a megszállt Baranya-Pécs közigazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás katonai és politikai előkészítéséről (1918-1920)

Rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a meg nem szállt területen tevékenykedő kormánybiztossal. Jórészt ők képezik azt az információs hátteret, amelyre a kormánybiztosnak a magyar kormányhoz küldött jelentései épülnek. Egy 1920. január 21-re keltezett igen részletes beszámoló szól arról a vizsgálatról, amely egy zombori vizsgáló és egy államügyész, valamint egy belgrádi kapitány vezetése mellett folyt az államellenes összeesküvés ügyében, Riffl és társai ellen. A vád, hogy a szerb állam ellen szervezkedtek és kémkedtek. A Riffl ók által folytatott tevékenység során kimutatásokat készítettek azokról, akik a nemzetőrségbe jelentkeztek, illetve kimutatásokat készítettek a rendelkezésre álló fegyverekről is. Ezek - pontosan ki nem derített módon - a szerbek kezébe kerültek. Ennek alapján a megszállók újabb házkutatásokat rendeltek el és begyűjtötték a talált fegyvereket. A jelentés megfogalmazói felvetik, hogy a szervezkedés talán túlment a feltétlenül szükséges mértéken, s bár nem irányult a szerb hatóságok ellen, ennek ellenére az események azt bizonyítják, hogy a megszállók célja ,,a város közönségét, mint összeesküvőt, mint megbízhatatlant az antant elé állítani" és ezen keresztül a megszállás meghosszabbításának szükségességét bebizonyítani. Állandóan visszatérő téma a munkásság magatartása, az attól való aggodalom, hogy a szerbek kivonulását a munkásság egy bolsevista puccsra fogja fölhasználni. Ennek lehetőségét 1920 január végén teljes egyértelműséggel lehetségesnek tartják. A kormánybiztost olyan irányú előkészületek megtételére kérik, hogy az esetleges kiürítéskor a nemzeti hadsereg páncélvonatokkal és lovassággal mielőbb a városban lehessen, mert a polgárság teljesen szervezetlenül és védtelenül áll. Még a vasútvonalak esetleges felrobbantásának veszélyével is számolni kell. A kormánybiztos igyekszik a pánikhangulatot leszerelni, részben úgy, hogy a hadsereg gyors bevonulásáról biztosít, részben úgy, hogy a szerbeknél történt kormányszintű közbenjárásról értesít. — Ugyanakkor rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a tisztviselők helyükön maradjanak, s a társadalom lehető legszélesebb köreivel érintkezzenek a minél több és minél megbízhatóbb információ beszerzése, illetve közvetítése érdekében. Feltétlenül kívánatosnak tartja azt is, hogy a polgárőrség vezetői nélkül is működőképes legyen. A helyzetmegítélés és a hangulat gyors változására mutat, hogy 1920. február 9-én a pécsi városi önkormányzati hatóságok arról tájékoztatják a kormánybiztost, hogy nem kell félni attól, hogy a kiürítést a munkásság a proletárdiktatúra kikiáltására használná fel, mert a városi rendőrség elegendő erőt képvisel ahhoz, hogy szükség esetén fenntartsa a rendet. (Ugyanakkor ezzel egyidőben más források a rendőrség megbízhatatlanságáról tájékoztatnak.) A vélemények abban megegyeznek, hogy a munkásság magatartását az fogja meghatározni, hogy a kiürítés időpontjában a magyar kormány helyzetét elég szilárdnak fogják-e megítélni. Amennyiben igen, semmiféle ellenállás nem lesz. Ellenkező esetben a „proletárdiktatúra kikiáltására minden elő van készítve, msrt a munkásság nagy része ma még kétségtelenül bolsevista érzelmű". A körülményeket nagy mértékben rontja, hogy a gazdasági helyzet kezd elviselhetetlenül nehézzé válni — különösen a pénz lebélyegzése miatt. A szerbek ugyanis az általuk eredetileg ruggyanta bélyegzőkkel felülbélyegzett bankjegyeket cseh mintára bélyegjegyek felragasztásával másodszor is lebélyegezték s ezzel egyidejűleg a bankjegyek egy részét be is vonták. A második bélyegzést a megszállott területek északi részén (nagyjából a kiürítendő területek) nem hajtották végre. Ennek következtében Pécs városa és a megye északi része gazdaságilag a szerbhorvát—sziavon területektől is teljesen el van zárva, mert nem rendelkezik olyan bankjegyekkel, amelyek ott érvényben vannak. A másodszor is lebélyegzett pénzhez