Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának megalakulása és működésének kezdetei a dualizmus időszakában

Somogy megyében hat ipariskolát tartottak fenn, Csurgón közepes, Kaposvárott jó, Marcaliban jó, Nagyatádon közepes, Szigetvárott jó, Tabon jó eredmények születtek, amit 725 tanonc és 19 tanító ért el. Sopron megyében négy ipariskola funkcionált, Csornán, Kapuvárott, Kismartonban és Sopronban, jó, jó, közepes, közepes eredménnyel, 821 tanonccal és 25 tanítóval. Tolna megyében a hét ipariskolában 1009 tanonc tanult 34 tanító irányításával. Bátaszéken jó, Bonyhádon jó, Dunaföldváron közepes, Pakson jó, Ó-Dombóvárott közepes, Szekszárdon közepes, Tolnán közepes eredményt értek el. Vas megyében tíz ipariskola működött 37 tanárral, 1359 tanonccal. Jánosházán jó, Kiscellen jó, Körmenden közepes, Kőszegen közepes, Muraszombaton közepes, Pinkafőn jó, Sárváron jó, Szentgotthárdon jó, Vasváron jó, Szombathelyen közepes eredmény született. Veszprém megyében két ipariskola funkcionált 627 tanonccal és 15 tanítóval. Pápán közepes, Veszprémben kielégítő eredményt értek el. Zala megyében hat ipariskola működött 995 tanonccal és 31 tanítóval. Csáktornyán közepes, Keszthelyen közepes, Nagykanizsán közepes, Sümegen közepes, Tapolcán közepes és Zalaegerszegen jó eredmények születtek. Ezek alapján megállapítható, hogy a Dunántúl ipariskoláiban nagyrészt közepes eredményeket értek el, attól a néhány jótól és egy kielégítő eredménytől eltekintve. Az iskolák mindegyike vendég volt, vagy a reáliskola vagy a népiskola adott otthont neki. Legtöbb esetben még önálló felszerelése sem volt, a szállásadó tanszereit használta tanoncainak oktatására. Az eszközöket tekintve külön hiány lépett fel a természettani és rajzórákon. Az oktatás hatékonyságát nagymértékben csökkentette az, hogy a tanoncok munka mellett tanultak. Nem minden iskolában valósították meg a kora délutáni oktatást, így sokan este kényszerültek iskolába menni, munka után. A fáradság miatt viszont nehezen tudtak a magyarázatokra figyelni, iskola után meg alig, vagy egyáltalán nem volt lehetőségük otthoni tanulásra. Az elcsigázottság szempontjából külön kiemelhetők az egész Dunántúlon a sütőtanulók, akik hajnali 4 órától este 10—11 óráig is dolgoztak, de itt említhetők meg a kőművesek és a cipészek is, bár ezeknél nem olyan élesen jelentkezett a probléma. A mesterek a század végén is, mint a céhesidőszakban, ahol lehetőség kínálkozott rá, kijátszották az oktatásra való küldést. Az oktatás hatékonyságát csökkentette továbbá a tanulók igen gyenge előképzettsége. Sokan az elemiből a négy osztályt sem végezték el, gondot okozott az írás, az olvasás, a számolás. így az ipariskola tanerőinek szinte elölről kellett kezdeniük mindent, az alapoknál. Ehhez járult még, hogy sok területen a nemzetiségi származású tanoncok egyszerűen nem, vagy alig bírták az oktatás nyelvét, a magyart. Alig volt ipariskola Dunántúlon, ahol bevezették a kétnyelvű tanítást. így az ipariskolák tananyagát csak részben tudták megvalósítani. A tanoncoktatás Baranyában nyomon követhető története nemcsak az iparoktatás, hanem az iparfejlődés, sőt szélesebb értelemben a munkásosztály története szempontjából is számos tanulsággal gazdagíthatja mindazokat, akik nyitott szemmel tanulmányozzák a korabeli dokumentumokat. Feldolgozni tehát e gazdag múlt minden elérhető tárgyi emlékét, nevelési szempontból is sok hasznot ígér, néhány jelenben élő tendencia esetében pedig a forrás megismerését jelentheti.