Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának megalakulása és működésének kezdetei a dualizmus időszakában

Mesterség fő Mesterség fő gyapjúfonó 2 mézesbábos 5 hentes 50 műszövő 7 kalapos 5 órás 6 kefekötő 6 rézműves 13 kertész 1 szabó 88 késes 1 szíjgyártó 19 kosárfonó 2 szobafestő 8 kőműves 174 takács 5 könyvkötő 5 üveges 4 lakatos 110 üveges Tanulságosak ezek az adatok, mert nem szerepel köztük a gombkötő, gölöncsér, hangszerkészítő, harangöntő, kaptafa készítő, kályhás, kesztyűs, kéményseprő, köszörűs, nyerges, orgonakészítő, paplanos, papucsos, paszománkészítő, posztós mesterség. A következő mesterségek viszont igyekeztek a szakmai tudást fejleszteni: agyagiparos, asztalos, ács, borbély-fodrász, cipész, csizmadia, harisnyakötő, hentes, kádár, kovács, kőműves, lakatos, sütő és szabó. Baranya megye ipariskoláiba járt tanulók anyakönyvi Tanulók száma Iskola Vallásuk Mohács 309 236 259 27 12 1 10 Németbóly 96 69 93 2 1 Pécs a. 140 113 115 5 3 17 Pécs b. 570 513 520 3 9 13 25 Pécs Zsolnay ól 61 54 3 4 Siklós 154 117 114 9 23 2 6 Mint a táblázat is mutatja a tanévet befejező tanulók száma kisebb, mint a beírtaké, kivéve a Zsolnay ipariskolát, ahol mindenki végzett. E tekintetben lényegében az előző hat évhez képest előrelépés nem történt. A táblázatban közölt anyanyelv szerinti megoszlás már sokkal jobban mutatja a hiteles képet, mint az előzőekben az egyes iskolák esetében. A tanoncok kora is az eddig látott tendenciákat bizonyítja, kivéve a németbólyi ipariskolát, ahol 7 fő 12 éven aluli volt, ami az ipartörvénnyel és a vele kapcsolatban született rendeletekkel abszolút ellentétes. Nagy hiány volt még mindig a szakmába vágó, gyakorlati jelentőségű rajzminták tekintetében. Felmerült annak igénye, hogy a mágocsi agyagipar tanonciskolát szüntessék meg, a fazekasságot tanulni kívánó gyermekeket Mágocsról is a Zsolnay-féle iskolába írassák, és a követelmények teljesítése után ugyanitt nyernének alkalmazást, tudniillik Mágocson a felmutatott eredmények közel sem érték el azt a szintet, amit a gyárban produkáltak. Felvetették a fazekasipar, az agyagipar részére külön tanfolyamok szervezését is, úgynevezett vándortanárok oktatásával, mivel ez az iparág Mohácson is nagy hagyományokkal rendelkezett. A tanfolyamok külön szólnának a tanoncoknak, külön a segédeknek és külön a mestereknek. Külön problémaként jelentkezett a kőműves-, kőfaragó- és ácsiparok szakmai