Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

Scilla és Charibdis, törökök és ariánusok, no meg sajnos rossz keresztények között hányódva tűrhetően megvagyok. Isten legyen ezért örökké áldott! Ö eddig velem volt minden bajban és üldöztetésben s a jövőben is velem lesz! Itt igen nagy az aratás, de akinek aratniok kellene, azok nagyon kevesen vannak, azonkívül tétlenek is és hogy úgy mondjam, az aratás művészetében teljesen járatlanok, így lomhák lesznek, a lomhaság pedig irigységet, féltékenységet szül, az meg civakodást: l

a civakodásból fakad aztán minden egyéb baj. S ami rossz ebből származik, az mind a mi fejünkre hullik vissza. Ez történik fiúk és testvérek között. Krisztus legyen áldott ezért is. Bárki utánanézhet, hogy nyolc év óta, amióta P. Vásárhelyi Gergely erre a vidékre jött, mennyi rosszat viselt el, mennyi börtönl szenvedett, mennyi bírságot fizetett, és ez alatt a rövid idő alatt 'a gyújtogató Don Simone mennyi rosszat mondott ellenünk, nemcsak a magánházakban, hanem templomunkban az egész nép hallatára is. Azt mondják rólunk, hogy a török birodalom árulói vagyunk, eretnekek, gőgösek, nem is igazi papok, nem tartozunk a Szent Péter rendjéhez s ehhez hasonlókat. A jezsuita atyákat megtestesült sátánoknak mondják, korpának, gőgös magyaroknak. Nem a Társasághoz tartozó ember állapította meg: a törököktől és ariánusoktól nem szenvedünk anynyit, mint a katolikus papoktól. Különösnek hangzik talán, de tény: a törökök és ariánusok sokat engedtek már régi kegyetlenségükből, s a fejes ellenségek jóbarátok lettek. A katolikus papok viszont a szeretetet gyűlölettel cserélték fel, s gyűlölködve üldöznek bennünket. Boldog a Társaság, háromszor-négyszer is boldog, mivel ellenségeit barátoknak tudja tekinteni és tisztelni. Amíg a páterek kollégiumában éltem, tejjel táplálkoztam és beszédjük olyan volt, mint az édes méz. De itt, durva emberek között, magam is már durva kenyéren élek. Befejezem soraimat, csak azt kérem még, küldjön ennek a sanyargatott vidéknek valamennyi rózsafüzért, gyertyát, érmecskét, agnusdeit. Ezeket itt nagyon becsülik. Ezzel imáiba és szentmiséibe ajánlom magamat, üdvözlöm azokat a pátereket és kedves testvéreket, akik a pogány országokban működnek és imáikba ajánlom magamat. Pécs, 1620. július 23. Legkisebb szolgája: Vodopia Máté s. k. ARSI. Austr. 20. F. 167-168. Fordítás eredeti latinból. (Sz. 78.) XVII. Pécs, 1621. május 1. Vodopia Máté levele Vitelleschi Muzio rendfőnökhöz Rómába Jelenleg egyedül vagyok ezen a vidéken, mert P. Cserneky János, a pécsi miszszió főnöke Grácba ment különböző betegségei gyógykezeltetésére, amelyek körülbelül három hónapja gyötrik. Isten adja vissza a jó páternek régi egészségét, ezt óhajtja forrón az egész itteni nép s főleg én, aki most meg vagyok fosztva a pihenésnek minden lehetőségétől. Mi ezen a vidéken koldulásból élünk, nincs pénzünk. Nem segít bennünket senki, sem északról, sem délről. Ennek a missziónak nem juttatnak semmit. De Isten nem hagyja cserben szolgáit, eddig is ő volt a segítőnk és fenntartónk. Megkap-