Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

íérdeitek. Volt ott egy ember Bácsból. Bács egykor püspöki város volt. Kérte az ottani egész nép nevében, hogy gyakoroljunk ővelük is szeretetet, mert pap és minden lelki segítség híjával vannak. De nem tudtunk neki igent mondani, nem is látszott elég megbízhatónak és nincs senkitől igazolása. Mohácson magán sok eretnek van, de nincs igehirdetőjük, sem mesterük. Könnyen áttérnének a katolikus hitre, ha volna ott egy jóéletű pap és egy iskolamester, aki az ifjúságot tudná oktatni. Viszont az is igaz, hogy nem tudnák őket eltartani. Az iskola pedig segítené az egész környéket és a szomszédos falvakat, amelyek különben mind eretnekek. Azért átmenetileg kellene némi segítség, míg az elvadult nép megszelídülne és megszeretné a katolikus vallást. Néhány jó lélek üdvösségének keresésére hozzánk futott, de csak távolról őrizték a kerítést és kíváncsiskodtak. Először nem volt bátorságuk, hogy beszédbe elegyedjenek velünk. Később aztán mégis látták, hogy bárányok vagyunk és nem farkasok, s lassan felmelegedtek és érdeklődve beszélgettek velünk. Túl a Dunáról is jöttek, a csanádi egyházmegye területéről is, ahol most Faustus Verantius a püspök. Érdeklődik a búcsú után, meg papok után, mert nincs senkije. Pécsett az ördög sokféleképpen dolgozott. Az ottlévő páterek munkáját nagyon körülhálózta. Különböző címen szétválasztotta a katolikusokat, a magyarokat és a szlávokat, ami igen csúnyán végződött. Adja Isten, hogy az egész jóra forduljon. A botrány fő oka a naptárkérdés. A magyarok nagyobb része nem fogadja el az új naptárt és az ország urai sem akarják az újdonságnak a bevezetését. Az atyák emiatt sokat szenvedtek és a hívek sok pénzt költöttek kiszabadításukra. Megígérték, hogy nem vezetnek be új dolgokat az országban. A katolikusoknak nem volt más papjuk, mint egy szláv nyelvű, akit 3—4 évvel azelőtt küldött oda a boszniai püspök és egy másik, akit sok évvel előbb Magyarországról küldött oda a püspök. Ez nős ember. Nagyon szomorúak, mivel sohase látják a püspöküket és mint mondják, hetven év óta nem volt itt. Ezért aztán az eretnekeknek meg volt minden lehetőségük ahhoz, hogy tanaikat meghonosítsák. A katolikus vallás szinte teljesen megsemmisült. Néhány évvel ezelőtt Don Simone Jovanovics Konstantinápolyban elérte, hogy a katolikusok megkapták a templom felét,' ahol istentiszteletüket tarthatják, míg az eretnekek a másik felében prédikálnak. A katolikusok annyira szegények, hogy családjukat is alig tudják eltartani, nemhogy a papot és a mestert, pedig nagy szükség lenne gyermekeik oktatására. Az eretnekeknek viszont minden szükséges költség meg van papjaik és tanítóik számára, akik oktatják fiaikat s akik a latin, a görög és héber nyelvvel együtt az eretnekséget is tanítják. Az eretnekek is hallgatják a mieink beszédeit és reméljük, hogy Isten segítségével sokan megismerik az igazságot és lassan visszatérnek a katolikus egyház ölébe. Jó lenne, ha küldenének nekik nyelvükbeli papokat, mestereket és a szükséges eltartásukat biztosítanák, hogy előre haladjon ezeknek a megmentése. A katolikusok száma 500, és több mint ezer az eretnek, de a környéken van 30 000 lélek, katolikusok és eretnekek; a szegény katolikusoknak csak egy papjuk van, s főleg a magyaroknak nincs. Szegények, úgy tévelyegnek, mint a pásztor nélküli bárányok és ennek ellenére ragaszkodnak hitükhöz és bíznak az Istenben, hogy nem fogja őket elhagyni ilyen nagy lelki ínségükben. Most nagyon örülnek, mert látják, hogy az isteni Fölség pátereket küldött nekik, akik minden bér és fizetség nélkül fáradoznak üdvösségükön és oktatásukon. Május elején összejöttünk az eszéki vásár alkalmával. Eszék vagy Ossiek a Dráva partján fekvő város, három napi útra Belgrádtól. Minden 2—3 mérföldre látni falut, amelyekben törökök és szerbek laknak. Belgrádba visszatérve sikerült kibékítenünk egymással haragban lévő embereket. A magyarok között létrehoztunk 8ő