Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

szántóföldjén, amely, azt mondhatjuk, a lelki munkásoktól el van hanyagolva. Mi sem tudtuk gyenge erőnket teljesen bevetni, csupán kevesek megsegítésére szorítkoztunk. Pedig száz és ezer'lélek van itt, akik meg vannak fosztva a lelkiatyáktól. De nem a fáradtságtól való félelemből nem segítettünk sokkal többnek, hanem inkább amiatt a rossz szolgálat miatt, amit tettek bizonyos katolikusok, akik a kormányzó tisztviselők közelében voltak s Don Simone és társai ellen dolgoztak. Jóbarátaink a keresztények közül 'azt mondták, hogy jó lenne egyelőre engedni és Belgrádba vagy máshová visszatérni addig, míg nem sikerül a kormányzókat irányunkban jó véleményre hangolni. Belgrádi működésünkről és evvel kapcsolatban a szendrői eredményről már írtam előző beszámolómban. Most tehát Temesvárral kezdem. A múltban elég népes város volt, de jelenleg, al utolsó háború óta, nagyon rossz állapotban van. A Temes folyó mellett fekszik. Lakói nagyrészt törökök, rácok, oláhok, akiket másként rumánoknak neveznek és leszármazottjai a rómaiaknak, és valami kevés magyar és szláv keresztény. Ezek szinte valamennyien nagy lelki örömmel megáldoztak, vagy ötvenötén voltak. Egy eretnek megtért a katolikus hitre. Először nem akart a hitről beszélni, de mikor adtam neki egy agnusdeit,

2 szóbaállt velem és Isten segítségével meggyőztem a katolikus hitről. Meggyónta bűneit és nagyon boldog volt, őmaga és katolikus felesége a többi kereszténnyel együtt, akik előkészítették megtérését. E keresztények lelki segítségére van egy ferences páter, aki nagy szeretettel segített nekünk is a keresztény oktatásban és buzdított mindenkit, hogy nyerje el a búcsút és segített mindenben, amire csak kértük. De nem sokkal utóbb elment onnan. Ezenkívül még két szomszédos faluban is jártunk (Vajono? Podbani?). Kb. kétszáz személy közül, akik itt vannak, alig gyónt 8 vagy 10. Ezek a szegények, mivel nem volt magyar nyelvű katolikus papjuk, saját pénzükön fogadtak egy eretneket. Meghatotta őket szelídségünk és alázatosságunk, amellyel irántuk viseltettünk. Megmostuk néhánynak a lábát és a szegényeknek alamizsnát adtunk. Buzdítottuk őket, hogy ne fogadják vissza az eretneket és ne higyjenek neki. Úgy is tettek, amikor az néhány nap múlva visszatért. Becskerekből és . . . faluból küldtek értünk a katolikus keresztények, akiknek nem volt papjuk és kértek, hogy menjünk hozzájuk és vigasztaljuk meg őket. De a kereskedő urak sietsége miatt, akik már vissza akartak térni, nem tehettünk a kérésnek eleget. Már útban voltunk Belgrád felé, amikor Lúgosról lovasokat küldtek értünk levéllel, hogy menjünk hozzájuk vígasztalásukra. Szegedről, a Tisza folyó melletti városból is kértek bennünket az ottani katolikusok, de mivel itt nem lehet társaság nélkül utazni az útonálló betyárok közismert veszélye miatt, más időre halasztottuk látogatásunkat. Belgrádba jött egy eretnek öregasszony Karlovác nevű faluból. Mivel a bűnbánat jeleit mutatta, elmondattuk vele az ő magyar nyelvén a Paternostert, Ave Máriát és a Credót. De a fia nem akart hallani a 'catolikus hitről. Mikor Don Simone Pécsről visszajött Belgrádba, barátaink tanácsára P. (Szini) Istvánnal együtt ment Mohácsra, mert megtudtuk, hogy ott nagy vásár lesz, éspedig húsvét után második vasárnap. Útközben betértek Babskára.

3 Ez egy 25 faluból álló plébánia. Don Simone távollétében Don Giorgio (Coich) a plébános. Itt van két fedett templom. Van káplán is, aki 12 falut gondoz. A misére minden olkalommal nagy tömeg jön össze, áhítattal gyónnak és áldoznak. Aznap reggel is harmincan vagy negyvenen voltak. Míg a pap prédikál, mindenki térdenállva, fedetlen fővel és nagy áhítattal hallgatja a beszédet. Amikor Buchinnál átkeltünk a Dunán, láttuk fra Matthiát, aki faluról falura járta a vidéket minden tervszerűség és felső utasítás nélkül, mintha szökevény volna. Zombor régen nagy város