Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

ARSI. Austr. 20. F. 45. Fordítás latin eredetiből. (Sz. 10.) 1 Matkovics Simonról van szó. 2 Mivel az eredetiben is a „princeps" szót használja a levélíró a basa helyett, azért a fordításban is megtartottuk, VI. Pécs, 1613. április 23. Szini István levele Kasics Bertalanhoz, Belgrádba Ez már a negyedik levelem. Egyet írtam Babskáról,' kettőt Mohácsról s ezt most Pécsről keltezem. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy nem kapta meg leveleimet. Az biztos, hogy én nem voltam hanyag a kötelességemben. Mióta eljöttünk öntől, két missziót tartottam. Kilenc napig voltam Szebényben.

2 Nagyon szegény hely, de annál gazdagabb az üdvösségre éhező emberekben. Ehhez a faluhoz egyházilag még vagy 12—13 másik falu tartozik. E falvak népe mind meggyónt, megáldozott; eleget tettek kötelességüknek, ahogy ők mondták. Többször kérték Simon urat meg engem is, hogy maradjunk náluk. Nem értik, hogy mire vagyunk képesek és mi o feladatunk. A többi időt Mohácson töltöttem. Gazdám

3 ezer figyelmességgel vett körül. Simon úrnak is adott ajándékot. Meg volt a nagy ünnep/' rendkívül sok résztvevővel. Négyezren voltak együtt, vagy talán még többen. Negyedrészük meggyónt és megáldozott. Az eretnekek is ott akartak lenni a prédikációkon. Van miért hálát adni Istennek. Segítsen az Úristen továbbra is bennünket, úgy mint eddig tette. Gergely és Zakariás urak is jártak Mohácson.' Nagyon várták önt, akárcsak az itteni kereskedők is. Meghívtak bennünket Bács környékére is, ahol 10—12 ezer magyar él. Simon úrra várt egy tárgyalás a mohácsi pasával. Két templom közül választhattunk egyet, amelyiket akarjuk. Simon úr rengeteget fáradozott; igaz, amit mondtak róla. Nem volt eredmény nélkül, hogy bejárta a tengert és a szárazföldet. Ha ön velünk jött volna, sokkal többet tudott volna tenni, mint amit minekünk sikerült. Ha Ősziekbe akar menni, nyugodtan mehet, ott mindenki szeret és hív bennünket. Azon a megbeszélésen, amelyet az egyháziak tartottak, s amelyen én is részt vettem, Simon úr le akart mondani minden tisztségről. Azt mondta, hogy nincs sem dénárja sem aranya, ami pedig kell az ilyen felelősségteljes munkához. Mindnyájan kértük, Gergely atya is, hogy ne aggodalmaskodjon, az Isten nagylelkű. Persze itt sok az adó is. De mindenki adott annyit, amit csak tudott A falvakból is ígértek neki segítséget. Mindnyájan azt mondták, hogy Simon úr gondjait magáévá teszi az egész itteni kereszténység. Kértük a kereskedőket, hogy addig nyújtsanak segítséget, amíg végleges megoldást nem találunk. Mikor hallották, hogy a hajósok már vagy 300 scudo értékű selyemanyagot ajánlottak fel, ők is ózonnal készek voltak minden áldozatra. Majd elválik, mit lehet tenni, de az biztos, hogy pénz nélkül nem lehet ezt a misszióállomást fenntartani, ügyünk nem forog most veszélyben, de vigyázni kell, hogy valami váratlan fordulat fel ne kavarjon mindent. Majd meglátjuk, mi lesz a legokosabb. Nagyon örülök, hogy eddig nem veszett el semmim, még egy gombostűm sem. üdvözlöm az összes kereskedő urat. Ne nehezteljenek rám, amiért ilyen sokáig maradok ezen a vidéken, de itt a szükség rendkívül nagy. Imáiba és szent-