Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

Iskolák A 17. század elején működött Pécsett egy ariánusok által vezetett iskola. Részleteket nem tudunk működéséről, de bizonyos megjegyzésekből láthatjuk, hogy jó iskola volt. A katolikus papság megjelenésével egy katolikus iskola létesítésének a gondolata is azonnal felmerült. Az első katolikus iskolát Kasics és Szini nyitották meg Belgrádban. Még a 20-as évek előtt nyílt meg a pécsi iskola, mert 1620-ból ismerjük már tanítóját is, Mihály deákot. Ugyanekkor érkezett Pécsre Czvetich György fiatal horvát jezsuita, akinek elsődleges munkaterülete a latin iskola volt. Ö személy szerint nem lelkesedett túlságosan az iskolai munkáért és szívesebben járta volna a falvakat papi szolgálattal, de akarva, nem akarva tanítania kellett, amíg Pécsy Bálint fel nem váltotta. A század közepéig nyomon tudjuk követni az iskolát. 1620-ban kb. 40 tanulója volt. Nagyon hangsúlyozzák, hogy Mohácson is kellene iskolát nyitni, sőt valószínű, hogy Matkovics Simon nyitott is, de közelebbit nem tudunk az iskola sorsáról. Az iskolák azért voltak fontosak, mert belőlük kellett utánpótlást nyerni a tanítói, licenciátusi és papi pályákra. A törökök mindig kissé gyanakodva nézték a királyi területről jövő lelkészeket. Kevesebb volt a nehézség a dalmát vagy délszláv személyekkel kapcsolatban, pláne, ha Raguzából jöttek azok. Azt sem szerették a törökök, ha innét küldtek fiatalokat királyi területre tanulni. Éppen ezért rendezkedtek be aztán úgy, hogy az itteni grammatikális iskolákból, vagy Gyöngyösre vagy Raguzába küldték a fiatalokat továbbtanulásra. Négy jezsuitát is ismerünk e korból, akik Pécsett születtek és ide is tértek vissza mint papok, lelkipásztori munkára. Ezek a már említett Pécsy Bálint, Gáli István, Bittevi Mihály és Ermenovics Miklós. Sok lelkesedés nem volt a fiatalokban, mert Czvetich szerint az alapok elsajátítása után otthagyják a gyerekek az iskolát. Anyagi gondok Súlyos anyagi gondokkal is küzdött az iskola, akárcsak az egész misszió. A tanítót a jezsuiták befogadták házukba lakásra, kosztra, de némi fizetést is kellett adniok. Ilyen téren az iskola osztozott az egész misszió anyagi gondjaiban. Az anyagi bázis gyenge volt, pedig Szini szavai szerint itt pénz nélkül nem lehet csinálni semmit, a pénz az ütőere a munkának. Házvétel, ajándékozások a török utaknak, ruházkodás stb. gondot jelentett. A rendfőnök Lamormaini, majd Viller császári gyantátokon keresztül a királyi család hercegeinél próbálkozott adományok kérésével. Kasics Bartol fél év múlva elhagyja Belgrádot, hogy pénzt szerezzen a missziónak. Csernekyről is tudjuk, hogy Grácban és Pozsonyban is járt adományokért. Csak a század közepe tájára sikerül összehozni egy tőkét, melynek kamatai a pécsi missziót fenntartják. Az épülő győri kollégium azonban szűken adta a kamatot, mivel szüksége volt rá saját építkezéseihez. A római rendfőnöknek kellett az osztrák, de magyar származású tartományfőnököket is biztatni, hogy ne feledkezzenek meg a török misszióról, mely a rend legnehezebb munkái közt szerepel. A királyi területen a katolikus restauráció idejében egymás után létesülő kollégiumok mellett elfelejtődött a pécsi misszió, „pedig itt nagyobb eredménnyel dolgozhatnánk, mint két kisebb kollégiumban". 5. B. Helytörténetírás 1981 65