Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

fy Kristóf alsólendvai várúr volt. Évenkint húsvét táján a zágrábi jezsuita kollégiumból hívott papot a katolikusok gyóntatására. így került erre a vidékre Vásárhelyi Gergely, aki tanár, majd rektor volt Zágrábban. Erdélyben nem tűrték a rendet, ezért Vilnában lépett be és Zágrábban tevékenykedett. Az alsólendvai húsvét előtti kiruccanás minden évben hosszabb ideig tartott, utóbb már társat is vitt magával, Jekel Zakariás személyében, aki erdélyi szász volt. A kanizsai törökök jó hírüket hallották és meghívták őket. A pécsi török basa lovasbandériumot küldött értük Kanizsára, s ennek kíséretében vonultak be Pécsre. Vásárhelyi lelkiismeretesen tájékoztatta mindig a római rendfőnököt, Aquaviva Kolost, aki a pápa elé terjesztette a magyar, jelesül a pécsi katolikusok lelki elhagyatottságát. A tervről értesítést kapott az esztergomi érsek is, mint a terület legfőbb egyházi hatósága. De egy másik vonalon is indult kérelmező a pápához. A szerémségi Babska falu plébánosa, Matkovics Simon buzgó és jó pap hírében állt, rokonság révén pedig szava volt a török urak előtt is. Pécsi küldöttség ment tehát Babskába, s meghívta Simon papot, hogy legyen segítségükre sokféle bajukban. Matkovicsnak sikerült visszaszereznie az egyetlen ép, keresztény kézen lévő templomot, a Mindszentek ma is álló templomát. Az ariánusok kérésére meghagyta nekik a féltemplomot s a másik rész a katolikusoké lett, elsősorban azonban a szlávoké, míg a magyaroknak volt egy főtemplomuk a kőtemplom mellett, a temetőben. Ezután Raguzán keresztül Rómába igyekezett, hogy papokat, magyarokat és szlávokat szerezzen Pécsre. Raguzában a jezsuitákat ajánlotta neki az ottani püspöki helynök és összehozta az ott tartózkodó Kasics Bartollal. Ez ajánló sorokat adott Matkovicsnak a rendfőnökhöz s így került az ő kérelme is a pápa elé. V. Pál pápa 1612. szeptember 1-én írta alá a brevét, mellyel útnak indította a jezsuita rendfőnök által kijelölt tagokat és Matkovics Simont a pécsi egyházmegyébe. Rómából Szini Istvánt küldték Matkoviccsal, Raguzában maguk mellé vették Kasicsot és valamikor karácsony előtt megérkeztek Belgrádba. Matkovics Simon innét számol be eddigi útjukról, az ott lévő fra. Tomaso barátságtalan fogadásáról, Bethlen Gáborról, aki Szini karácsonyi prédikációját hallgatta és dicsérte. A két hazájától távol élő férfi találkozása jelentős volt mindegyikük számára. Négy év múlva Bethlen Gyulafehérvárra hozatja Szinit s két évvel később Vásárhelyit is. Szini sorsa egyelőre úgy alakult, hogy a raguzai kereskedők lefoglalták a maguk papjának s aláírásukat adták a rendfőnöknek írt levélben, mely szerint ők gondoskodnak Színiről, maradjon náluk. A megoldás nem volt éppen rossz. Belgrádban és környékén több helyen, városban és faluban voltak szép számmal magyarok is. A kereskedők hozzájárultak ahhoz, hogy Szini missziós utakat tegyen Belgrádból. Társával együtt latin iskolát is nyitott, melyben 30 fölé emelkedett idővel a létszám s egy raguzai meg egy magyar fiatalember volt segítségükre az oktatásban. Szini prédikátorokat is képzett itt, akik aztán a pécskörnyéki plébániák ún. licenciátusai lettek (licenciátusnak hívták őket, mert licenciát, engedélyt kaptak az egyházi hatóságtól vallásos ténykedésekre a pap nélküli területen). Társa is tett néhány missziós körutat, főleg a kereskedők társaságában, de fél év múlva elhagyta Belgrádot és a hódoltsági missziót. Beadványaiban, melyekkel a rendfőnököt és a pápát is tájékoztatta a missziós terület problémáiról, javaslatokat tett az egyház működésére, ezekkel mindvégig a hódoltsági misszió aktív munkatársa volt. Kik voltak a fent említett kereskedők? „Legjobb barátaink — írja Szini —, akik mindenben segítenek." Raguzaiak, dalmáciaiak, olaszok voltak, akik nem vették át a reformációt, mint a magyarok és sok horvát, hanem a szerbekhez hasonlóan