Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

LEVELEK A HÓDOLTSÁGI PÉCSRŐL 1613-1629 FRICSY ÁDÁM A) Bevezetés Levéltári ismertetés Régi események rekonstruálásánál elsőrangú fontossággal bír a szemtanú, a kortárs beszámolója. Minél többen nyilatkoznak, annál jobban rajzolódnak ki a kontúrok. Kortársak levelezésébe kívánunk betekinteni. A megszólaltatott tanúk a török hódoltság időbeli és térbeli közepébe vezetnek, hiszen a 17-ik század első negyede és azon belül az 1613-as, 1614-es esztendő képezi a félidőt a Pécs eleste = 1543, és felszabadulása — 1686 közötti 143 esztendőben. Leveleink zöme ebből az időből való. Területileg is a hódoltság közepéből valók, mert keltezési helyüktől, Pécstől, Belgrádtól minden irányban távol vannak a magyar királyi és az erdélyi fejedelmi határok. És még egy tekintetben állnak írott tanúink magányos szigetként egy nagy tenger közepén, és az a vallási szempont. Tanúink ugyanis katolikus misszionáriusok, jezsuiták, továbbá munkatársaik vagy éppen ellenségeik. Katolikus pap csak Gyöngyösön és Szegeden van a ferences zárdákban. Belgrádban is van ferences, boszniaiak jönnek Pécsre is néha, de ezek nem tudnak magyarul és féltékenyek a magyarokra, akár szerzetesek, akár világi papok azok. A katolikusok, a kis szétszórt falvakban lakó nép kis szigetet képez csupán, míg a táj vallási jellegét az ariánusok, kálvinisták és görögkeleti szerbek adják. Egymástól messze eső pontokon működnek jezsuiták a török birodalomban. Gratiani Gáspár török szultáni követ 1614. szeptember 17-én írásban továbbítja a bécsi jezsuita provinciálishoz az egyes állomáspk kéréseit: „Perában, Konstantinápoly északi városrészében szükség lenne még két németül tudó páterre, aki a szláv nyelvet beszéli. Belgrádban Sziní István jelenleg egyedül van, megkért, hogy kérjek neki egy társat, mert egyedül nem győzi a munkát. A szegény és szerencsétlen pécsi nép pedig térdenállva kért, hogy szerezzem nekik vissza Vásárhelyi Gergelyt. . ." A követ nem említi Temesvárt, ahol 1581-től kezdve szinte megszakítás nélkül működött egy-egy jezsuita. Ezekhez az állomásokhoz csatlakozott 1640-ben Andocs, mint a koppányi misszió központja. Itt fordításban közölt leveleink elsősorban a pécsi misszió problémáival foglalkoznak. A jezsuiták török alatti pécsi működéséről a helytörténetírás aránylag keveset mond, a rendi történetírók pedig inkább csak általános méltatását adják e nehéz és áldozatos munkának. Várady Ferenc szerkesztette Baranya múltja és jelenje c. munkájában Németh Béla csak a 17-ik század második feléről közöl levelet, a század első felét tehát úgy látszik nem ismeri levelekből. Pinzger Ferenc „Emlékezzünk régiekről" c. első füzetében szintén csak tapogatózik ebben az időszakban s tévesen következtet török utáni birtokjegyzékből jezsuita telephelyekre ott, ahol néhány kapás szőlőt vagy pár kaszás rétet talál a jezsuiták nevén. Gabi