Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

1344 1346 JÁNOS, JAKAB FIA (DE LAKACH) nyitrai klerikus részére 1344-ben szereztek pécsi kanonokságot Avignonban a királyi követek. (B. l/l. 227., 1/2. 70.) A kórus papjai MIKLÓS (ITARRONENSIS) kanonok meghalt Avignonban, 1346-ban. (B. 11. 228., I/2. 163., K. III. 57.) A székesegyház alsópapságát alkotó kóruspapok végezték el a nem helyben élő kanonokok feladatait. Elsősorban az istentiszteleti tevékenységekben helyettesítettek, ezért kóruspapoknak (sacerdotes de choro), vagy javadalmas kóruspapoknak (prebendarii de choro) nevezték őket. Jövedelmük alapja ugyanis a kanonoki javadalomból, a prebendából részükre visszatartott összeg volt. Érdemes bővebben elidőzni e papi osztály vizsgálatánál, hiszen a dolgozatunkban tárgyalt korszak egyházi társadalmának legsajátosabb terméke éppen a prebendáriusi intézmény volt. A helyettesi intézmény kialakulása szorosan összefüggött azzal, hogy korszakunkban a kanonoki javadalommal rendelkezők közül mind többen és többen kezdtek székhelyüktől távol élni, másrészt a székhelyükön élő kanonokok közül is elsősorban a magasabb iskolákat végzettek, akik hosszabb vagy rövidebb időt töltöttek külföldi egyetemeken, a magasabb műveltség birtokában kezdték kivonni magukat a szorosan vett kanonoki tevékenységek alól, a zsolozsmázás és más liturgikus ténykedések alól. A prebendáriusi osztály kialakulásának és fejlődésének üteme országosan nem volt egységes. A fennmaradt levéltári híradás minden hiányossága ellenére is bemutatja azt a fáziseltolódást, mely az ország egyes káptalanjai között e téren jelentkezett. Mindig az illető káptalanban mutatkozó igény szabta meg a helyettesi osztály létrejöttének időpontját. Ugyanis a káptalan vagyoni — javadalmi emelkedése tette a tagok számára lehetővé azt, hogy egyetemi tanulmányok végzésére, vagy valami más címen esetleg több éven át távol tartózkodhassanak székhelyüktől. De ugyancsak a kanonoki javadalom mértéke tette vonzóvá a külföldön élő, elsősorban a pápai udvarnál szolgáló, vagy hazai, de nem a káptalani székhelyen, hanem például a király környezetében tevékenykedő klerikusok részére, hogy összeköttetéseik révén megszerezzék maguknak a jövedelmet jelentő kanonok! stallumot olyan formában, hogy eleve mentesültek a kanonoki szolgálat terhei alól. Kezdetben a helyettes állítása az illető javadalmas kanonok személyes kötelessége volt. A helyettest saját jövedelméből fogadta fel és fizette. Később már a káptalan gondoskodott helyettesekről. A magyarországi káptalanok sorra szervezték meg ekkor a helyettesek testületét. A helyetteseket szervezetileg két csoportra osztották. A nagyobb káptalanoknál általában 12 tagú volt a prebendáriusok testülete, c kórusbéli papok (sacerdotes de choro) száma viszont káptalanonként változó volt. A káptalanok statútumaikban rögzítették a prebendáriusok és a kóruspapok fizetésének forrását és összegét. A testületet az éneklőkanonok, ill. helyettese, a szukcentor felügyelete és irányítása alá helyezték. E folyamat az ország valamennyi jelentősebb javadalmat biztosító káptalanjában lezajlott. Mályusz kutatásai szerint (i. m. 71—77.) legkorábban az esztergomi káptalannál tűntek fel a prebendáriusok és a karbeli papok. Első emlék róluk 1277-ből való. A forrás nem árulja el, hogy erre az időpontra megtörtént-e már Esztergomban a prebendáriusok intézménybe tömörítése, vagy nem. Két káptalannál ismert a prebendáriusi testület megalapításának éve: Zágráb 1334., Szepes 1348. Váradon pedig — Mályusz véleménye szerint — a pápai adószedés évei után, de még 1374 előtt szervezték meg a testületet.