Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Erdődi Gyula: Az 1880. évi iparstatisztikai felvételek nemzetiségi vonatkozásai Baranyában

mesterségbeli megoszlását figyelmen kívül hagyva, csak a számszerű adatokat vizsgálva kitűnik, hogy minden falura jutott egy kocsmáros és egy asztalos, több, mint a felére egy kovács, egy kőműves, egy szabó, a fellére egy bognár, egy cipész, egy takács. Szép számmal űzték még az ács, a borbély, az esztergályos, a fazekas, a kapcás, a köteles, a lakatos, a mészáros, a kocsmáros és mészáros, a szíjgyártó és a szűcs mesterségeket. Szólnunk kell azokról a mesterségekről is, amelyeket kevesen űztek. Mint az alábbi felsorolásból kitűnik, alacsony számuknak több oka volt: 1. A községekben megyei viszonylatban nem volt többre szükség. Pl.: aranyműves, bordakötő stb. 2. Csak nagyobb lélekszámú helységekre jellemző. Pl.: Siklós, Mohács - cukrász, vendéglős, fogadós stb. 3. Több esetben az iparos két mesterséget is űz, egyesíti őket. Pl.: gépész és kovács, gőzmolnár és téglaégető stb. Kevesen dolgoztak a következő szakmákban: Aranyműves, bognár és kocsmáros, bordakötő, cukrász, cserepes, cserépégető, cséplő, fogadós, fuvarozó, gépész, gépész és kovács, gőzmölnár és téglaégető, halászati bérlő, irhás, kályhás, kefekötő, keményítős, kenyérsütő, kereskedő és kocsmáros, képárus és csizmadia, kocsigyáros, kocsmáros és lakatos, kovács és csapláros, kőbánya bérlő, kőfaragó, kövező, lócsiszár, magyar szabó, malomkerék- és kerékgyártó, mészáros és szatócs, mészáros és vendéglős, molnár és kalapos, molnár és téglaégető, olajgyáros, olajsütő, orgonacsináló, órás, papucsos, pálinkafőző, pálinkamérő, puslkaműves, rév- és halászati bérlő, rézműves, sajtos, sapkás, sintér, sörfőző, szatócs és kocsmáros, szőnyeggyártó, tarisznyás, tégla- és mészégető, téglamester, téglavető, vella- és talicskacsináló. Olajsütő csak Barátúron, cséplő csak Adorjáson, korsós csak Mohácson dolgozott. Kocsmáros és kovács esetleg egy mesterséggel kiegészülve 29 településen létezett. Ugyanígy kocsmáros és molnár 33 helyen. A három szakma együtt, esetenként szintén egy-egy mesterséggel kiegészülve 34 községben dívott. Ez összesen 96 település, csaknem a községek egyharmada. Csak magyarok űzték a következő mesterségeket: cséplő, fogadós, gépész, gépész és kovács, gőzmolnár, kereskedő és kocsmáros, képárus és csizmadia, mészáros és szatócs, mészáros és vendéglős, puskaműves, szőnyeggyártó, vella- és talicskacsináló. Ez összesen 12 szakma. Csak német nemzetiségűek űzték a következő mesterségeket: bognár és kocsmáros, bordakötő, cserepes, fuvarozó, gőzmolnár és téglaégető, halászati bérlő, irhás, kefekötő, keményítős, kenyérsütő, kocsigyáros, kocsmáros és lakatos, kovács és csapláros, kőbányabérlő, kőbányatulajdonos, kőfaragó, lócsiszár, molnár és kalapos, molnár és téglaégető, olajsütő, orgonacsináló, órás, pálinkafőző, pálinkamérő, rév- és halászati bérlő, sapkás, sörfőző, szatócs és kocsmáros, tarisznyás, tégla- és mészégető, téglamester, téglavető, összesen 32 szakma. Csak délszláv nemzetiségűek űzték a kövező, a papucsos, a sajtos mesterségeket. Túlnyomórészt magyarok űzték a cserépégető, a csizmadia, a kéményseprő, olajmolnár mesterségeket, összesen 4 szakmát. Túlnyomórészt német nemzetiségűek űzték az ács, a bádogos, a festő, a fésűs, a kapcás, a kocsmáros, a kosaras, a kőműves, a könyvkötő, a malomkerékgyártó, a mészáros, a mészáros és kocsmáros, a nyerges, a szabó, a szappanos, a tímár, az üveges mesterségeket, összesen 17 szakmát. Túlnyomórészt délszláv nemzetiségűek űzték a bocskoros, a magyar varga, a rézműves mesterségeket, összesen 3 szakmát. Ezen adatok birtokában kimondhatjuk, hogy túlnyomórészt csak német nemzetiségűek gyakorolták, beleszámítva amit csak ők űztek, az előfordult mesterségek 43,36%-át, a délszláv nemzetiségűek 5,30%-át, a magyarok pedig 14,15%-át. Túlnyomórészt magyarok és délszlávok űzték a korsós szakmát. Németek és délszlávok a magyar szabó mesterséget. Magyarok' és németek dolgoztak túlnyomórészt a következő mesterségekben: aranyműves, asztalos, cipész, cukrász, csapláros, esztergályos, fazekas, fehéredényes, kalapos, kádár, kályhás, kerékgyártó, képárus és takács, kovács, köteles, lakatos, malomkerékgyártó és kerékgyártó, mészáros és kocsmáros, mészégető, molnár, olajgyáros, sintér, székes, szíjgyártó, szitás, szűcs, takács, téglaégető, téglás, vendéglős. A többi szakmát mindhárom nemzetiség közel egyenlő arányban gyakorolta. Magyarok voltak többségben 24 mesterség esetén, délszlávok 6 alkalommal, németek 74 szakmában. Magyarok és németek egyenlő arányban 8, németek és délszlávok 3 alkalommal vették ki részüket egy-egy szakma űzéséből.