Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Erdődi Gyula: Az 1880. évi iparstatisztikai felvételek nemzetiségi vonatkozásai Baranyában

AZ 1880. ÉVI IPARSTATISZTIKAI FELVÉTELEK NEMZETISÉGI VONATKOZÁSAI BARANYÁBAN ERDÖDI GYULA I. Bevezetés Baranyában 1880-ban összeírták az iparosokat és kereskedőket. Az utóbbiakkal jelen dolgozat nem foglalkozik. A forrást a Baranyai Községtörténeti Lexikon előmunkálatai során Laky János tanár, helytörténész találta meg. Ezúton köszönjük meg, hogy rendelkezésünkre bocsátotta. Az összeírás Baranya minden helységét tartalmazza, kivéve Pécs városát.

1 Szerepel benne a település neve, az iparos (iparosok) neve, a foglalkozás pontos megnevezése és az iparengedély kiadásától eltelt idő, mégpedig: 3 vagy annál több éve űzi mesterségét, vagy 1 éve űzi szakmáját. A forrásban az iparosok nemzetiségi megoszlása nincs feltüntetve, a dolgozatban az erre vonatkozó adatokat névelemzés alapján kaptuk. A módszer ellenőrzésére és a hibaszázalék csökkentésére az 1881, évi népszámlálás információit használtuk, amelynek második kötete kimerítő adatokat tartalmaz a települések vallási és nemzetiségi megoszlására.- A harmadik fejezetben elsősorban azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy az egyes településeken az összlakossághoz viszonyítva a munkamegoszlásban milyen az iparosok részvételi aránya és ez milyen nagyságban oszlik szét nemzetiségekre. Melyek azok a települések, ahol kezdő iparosok dolgoztak és hányan voltak, tehát milyennek mondható 1880-ban az ipar szakmai utánpótlása Baranya községeiben. A megyében a mesterségeknek hány képviselője élt, milyen ennek a nemzetiségi megoszlása. Az egyes településeken hány magyar, hány németes hány délszláv iparos dolgozott, és egy nemzetiségen belül milyen arányban foglalkoztak kézműiparral. II. A 19. század nagy gazdasági és politikai eseményei a hagyományos kisipar kereteit szétfeszítették. Jelentős lépés volt az 1848-as céhszabály-módosító rendelet, Magyarországon 1850-től öt kereskedelmi- és iparkamarát szerveztek, amelyek a kereskedő- és iparosréteg érdekképviseleti szerveiként működtek, valamint a hatóságok felé adatszolgáltató, tanácsadó, véleményező szerepet is játszottak.

3 A következő nagy lépés az 1859. december 20-án kelt császári pátens által kinyilvánított „Iparrend" lett/ Az 1868. VI. t. c. alapján az ország területén 13 ipari és kereskedelmi kamara működött, köztük a soproni, amelyhez Dél-Dunántúl is tartozott.

1 Aztán következett az 1872-es ipartörvény, amely a céheket megszüntette, helyükbe ipartársulatok alakulását rendelte el. Ezek jószerivel meg sem alakultak, így az 1884. évi ipartörvény már ipartestületek létrehozását teszi kötelezővé. Pécsett 1879ben kereskedelmi és ipartársulat jött létre, amely élénk tevékenységbe kezdett a