Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Kapronczay József: A társadalmi átrétegeződés folyamata Szigetvár fejlődésének tükrében

A népesség és az aktív keresők nemek szerinti megoszlása Év A lakónépesség Az aktív keresők Év száma ffi. % nő % száma °/o ffi. % nő % 1949 8 490 3990 47 4500 53 3700 43,6 2587 69,9 1113 30.1 1960 9 239 4356 47 4883 53 4393 47,5 2695 61,3 1698 38,7 1970 10 412 4980 48 5432 52 5193 49,9 2940 56,6 2253 43.4 1979* 12 300 5964 48 6396 52 6150 50 3567 58,0 2583 42,0 * = becsült adatsor A táblázat adatsoraiból a következő változási irányok szűrhetők ki: 1. A város növekvő népességével párhuzamosan természetesen nő az aktív keresők száma is. 2. Az össznépességen belül ugyancsak növekszik az aktív keresők hányada, bár számszerű növekedésük üteme eltér a lakónépesség növekedési intenzitásától. 3. Jóllehet a városban még mindig jelentős nőtöbblet van, (1000 férfire 1949ben 1127, 1960-ban 1120, 1970-ben 1090, 1979-ben 1083 nő jutott) a tendencia az, hogy a teljes népességen belül a férfiak aránya növekszik. 4. Az aktív keresők csoportján belül csökken a férfi és növekszik a női munkaerő részaránya. A változási tendenciáik mögött a következő mozgató rugók húzódhatnak meg: - az aktív keresők számának a lakónépességgel párhuzamos növekedése természetes jelenség, hiszen általános tapasztalat, hogy a térbeli migrációs folyamatokban főként az aktív korú népesség vesz részt. — az aktív keresők számának és részarányának növekedése egészében és öszszességében négy forrásból táplálkozik: a) minimális mértékben a természetes szaporulatból, b) nagyobb hányadban a vándorlási nyereségből, c) az aktív munkavégző kor időtartamának megnyújtásából, d) a korábban munkát nem vállaltak erőteljes aktivizálódásából. Érdemes felfigyelni a növekedés ütemének csökkenő tendenciájára. A jelenség feltehetően szoros kapcsolatban van a lakónépesség korstruktúrájának korábban bemutatott kedvezőtlen változásával, (1. tábl.) azaz a 0-14 éves korúak — a munkaerő közvetlen utánpótlását jelentők - részarányának csökkenésével, illetve a 60 éves és idősebb népesség számának és arányának növekedésével. E két korkategória ilyen értelmű változása természetesen a munkaképes korúak számának viszonylagos csökkenését eredményezi. A munkaképes korúak viszonylagos csökkenése, az aktív keresők részarányának növekedése, valamint az a tény, hogy az aktív keresők száma gyorsabb ütemben nőtt az elmúlt 30 év (1949—79 között) során mint a lakónépesség száma (1949—60 között 8,8, ill. 18,7 1961-70 között 12,6, ill. 18,2, 1971-79 között 15,4, ill, 15,6%kal nőtt a lakónépesség, illetve az aktív kereső népesség száma), arra enged következtetni, hogy bár a tapasztalat szerint nem jelentéktelen, de a bevándorlási többlet nem tudja fedezni a munkaerőszükségletet. A vázolt tendenciák következtetni engednek arra is, hogy a tényleges aktív keresők számának és arányának növekedése főként az aktív munkavállalás időtartamának — a munkavállalók jelentős számát érintő — meghosszabbítására, a nyugdíjbalépés elodázására, valamint a